< Allah leányai

A muszlimok gyakran sietnek másoknak elmondani, hogy Isten megengedte a Biblia meghamisítását. Ezzel azt sugallják, hogy a mai Korán Isten megbízható szava, míg a Biblia nem az. A Bibliában számos kisebb szövegváltozat található, de a tanbeli változásokra utaló bizonyítékok elhanyagolhatóak. A Koránban több bizonyíték található a meghamisításra Ubai, a hatályon kívül helyezett versek, Uthman és más koránbeli problémák fényében. A legdrasztikusabb koránbeli tanbeli eltérés azonban – amelyet maguk a muszlimok hoznak fel – „Allah leányai”.

Összefoglalás

A keresztény weboldal, a http://answering-islam.org/Responses/Saifullah/sverses.htm így fogalmaz: „Mohamed életének egyik legkínosabb eseménye akkor történt, amikor a Sátán saját szavait tette Mohamed szájába. Mohamed a Sátán szavait Isten szavaként hirdette. Ezt az eseményt több korai muszlim tudós is dokumentálta, és a hadíszokban és a Koránban is utalnak rá. A későbbi muszlimok, szégyellve, hogy önjelölt prófétájuk a Sátán szavait hirdette, tagadták az esemény megtörténtét. Számtalan kifogást és tagadást hoztak fel ezek a későbbi mohamedánok, hogy eltitkolják Mohamed bűnös tévedését.

Újra ki kell emelni, hogy a „Sátáni versek” eseménye nem valami, amit a nem muszlimok találtak ki. Az eseményt a Mohamed életéről rendelkezésre álló legkorábbi iszlám források rögzítik. Senki ne gondolja, hogy ez egy olyan történet, amelyet az iszlámot bíráló emberek találtak ki. Ez egy olyan epizód, amely közvetlenül megtalálható a korai iszlám feljegyzésekben.

Ez a téma az egyik legvitatottabb az iszlámon belül. A Sátán arra késztette Mohamedet, hogy saját szavait Isten szavaiként mondja el.”

Mit mondott eredetileg a Korán?

A Csillag szúra (53. szúra) 19–20. versei így szólnak: „Láttátok-e Latot, Uzzát és egy harmadik istennőt, Manatot?”

Allah már az iszlám előtti Arábiában is jelentős szerepet játszott, mint egy isten, akinek három lánya volt: al-Lat, al-Uzza és Manat. (Megjegyzendő, hogy az „al-” előtag jelentése „a”.)

Mohamed négy korai életrajzírója azt írta, hogy ezeket a verseket eredetileg a következő sorok követték:

„Ezek a magasztos darvak (közvetítők), akiknek közbenjárására reménykedni lehet.”

Értelmezés: Allah leányait mennyei közbenjáró lényeknek tartották. A nagy magasságban élő numidiai darvak metaforaként szolgáltak rájuk. A „reménykedhetünk benne” (turtaja) kifejezés alternatív értelmezése: „jóváhagyással elfogadott” (turtada). (Alfred Guillaume fordításából, Ibn Ishaq: Mohamed élete című művéből, 166. o.)

Később ezt a szakaszt eltávolították, és a helyére a következő szöveget illesztették be:

„Mi ez? Neked a férfi nem, neki pedig a női? Íme, ez valóban a legigazságtalanabb megosztás lenne.” (a mai 53:21–22 versek)

Értelmezés: Azok, akik Allah három leányában hittek, igazságtalanok voltak Allah iránt, mivel mindannyian a fiúkat részesítették előnyben, mégis azt állították, hogy Allahnak csak leányai vannak.

Ezeket nevezték el „A Sátáni verseknek”. A modern időkben Salmon Rushdie kizárólag ezt a kifejezést használta címként a témához nem kapcsolódó, kitalált „regényében”, és ez a tanulmány nem foglalkozik azzal a modern történettel. Ami az eredeti Sátáni verseket illeti, hogyan tudhatja egy objektív muszlim vagy nem muszlim, hogy mely versek szerepeltek eredetileg a szövegben? A tanulmány további része közvetlen és közvetett bizonyítékokat hoz arra, hogy a Sátáni versek eredetileg ott voltak, valamint kilenc muszlim ellenvetést ismertet.

A négy életrajzíró:

Közvetlen bizonyítékok a Sátáni versekre

Bár nem minden, amit a korai muszlimok Mohamedről mondtak, igaz volt, az iszlám tudósok inkább elfogadják azokat a dolgokat, amelyeket Mohamed mondott, és amelyekről három vagy több forrás tanúskodik. A Sátáni versekről nem nem muszlim forrásokból tudunk, hanem négy különböző korai muszlim tudóstól, akik Mohamed életrajzírói voltak. Vegye figyelembe, hogy az életrajzírók közül hárman még a szunnita iszlám alapját képező híres hadísz-gyűjteményeknél is korábban dokumentálták Mohamed életét.

Al-Wahidi/Wakidi (meghalt 207/823-ban) írta az Asbab al-Nozult. „Egy bizonyos napon Mekka vezetői a Kaaba mellett gyűltek össze, és szokásuk szerint a város ügyeiről tárgyaltak; ekkor megjelent Mohamed, barátságosan leült közéjük, és hallatára elkezdte felolvasni az 53. szúrát… »És nem látjátok Latot, Ozzát és a harmadik Manatot is?« Amikor eljutott ehhez a vershez, az ördög sugallta neki, hogy fejezze ki azokat a gondolatokat, amelyek már napok óta elfoglalták a lelkét; és a szájába adta a megbékélés és a kompromisszum szavait, amelyek kinyilatkoztatására már régóta vágyott Istentől, nevezetesen: »Ezek a magasztos Nők, és bizony, reménykedni lehet a közbenjárásukban.« A kóreiak meglepődtek és örültek istennőik elismerésének; és amikor Mohamed a szúrát a következő zárószavakkal fejezte be: „Ezért hajoljatok meg Isten előtt, és szolgáljátok őt”, az egész gyülekezet egyhangúlag a földre borult és imádkozott. … Esténként Gábriel meglátogatta őt; és a próféta felolvasta neki a szúrát. Gábriel pedig így szólt: „Mit tettél? Olyan szavakat ismételtél el a nép előtt, amelyeket én soha nem adtam neked.” Mohamed pedig mélyen elszomorodott, …”

Ibn Sa’ad/Sa’d (meghalt 230/845-ben) ismerte al-Wahidi művét, de ő maga is életrajzíró volt, aki megírta a 15 kötetes Kitab al-Tabaqat al-Kabir című művet.

Ibn Isaq/Ishaq (meghalt 145/767 vagy 151/773-ban) egy safiita szunnita volt, aki később saját, rövid életű iskolát alapított. Ő írta a Sirat Rasullallah (Allah prófétájának élete) című művet. „[A kivándorlók] ott maradtak, ahol voltak [Etiópiában], amíg meg nem hallották, hogy a mekkaiak elfogadták az iszlámot, és leborultak. Ez azért történt, mert a Csillag szúrája [53. szúra] leszállt Mohamedre, és az apostol felolvasta azt. Mind a muszlimok, mind a többistenhívők csendben hallgatták, amíg el nem érte azokat a szavakat: »Láttátok már al-Latot és al-Uzzát?« Figyelmesen hallgatták őt, míg a hívők hittek [prófétájuknak]. Néhányan hitehagyók lettek, amikor meghallották a Sátán »saj«-ját, és azt mondták: »Allahra esküszünk, hogy szolgálni fogjuk őket (a darvakat), hogy azok közelebb vigyenek minket Allahhoz«. A Sátán megtanította ezt a két verset minden többistenhívőnek, és nyelvük könnyedén vette át őket. Ez súlyosan nehezedett az apostolra, mígnem Gábriel eljött hozzá, és panaszkodott….” (A forrásláncot így említi: Jazid bin Ziyad -> Mohamed bin Ishaq -> Salama -> Ibn Hamid -> ibn Isaq

Ibn Jarir al-Tabari (meghalt 923-ban) egy safiita szunnita volt, aki 38 kötetes iszlám világtörténelmet írt 915-ig. Őt „a kommentátorok sejkjének” nevezték. A 6. kötet 108–110. oldalán így ír: „Amikor Isten küldötte látta, hogy törzse hátat fordított neki, és fájdalommal töltötte el, hogy elutasítják az üzenetet, amelyet Istentől hozott nekik, lelkében arra vágyott, hogy valami jöjjön hozzá Istentől, ami kibékíti őt törzsével… És amikor eljutott az alábbi szavakhoz: »Gondolkoztatok már al-Latról, al-Uzzáról és Manatról, a harmadikról, a másikról?«, a Sátán – belső vitái és az, amit népének át akart adni – miatt a következő szavakat sugallta a nyelvére: »Ezek a magasra szárnyaló darvak; bizony, közbenjárásuk jóváhagyással fogadatik [vagy: kívánatos vagy remélt].« Amikor a Kurajsok ezt meghallották, örvendeztek, boldogok voltak és elragadtatva hallgatták, ahogyan az ő isteneikről beszélt, és figyeltek rá, míg a muszlimok – teljes bizalommal a prófétájukban az Isten által hozott üzenet tekintetében – nem gyanították, hogy tévedés, téveszme vagy hiba lenne benne. … Majd [később] Gábriel eljött Isten Küldöttéhez , és így szólt: „Mohamed, mit tettél? Olyasmit mondtál el az embereknek, amit én nem hoztam neked Istentől, …”

Későbbi muszlim tudósok, akik ezt említik:

❶ Abu Ma’shar, a horászáni (787–885 A.H.)

❷ Ibn Abi Hatim

❸ Ibn al-Mundhir

❹ Ibn Hajar Asqalaanból (773–852 A.H.)

❺ Ibn Mardauyah

❻ Musa ibn 'Uqba

❼ Zamakhshari híres kommentárja a 22:52-es szúrához. (1070–1143 A.D.)

Az első hat forrás a The Book of the Major Classes című műből származik, amelyet S. Moinul 'Haq fordított.

Korábbi muszlim tudósok, akik szintén említik ezt:

Ka’b al-Qurazi, az iszlám egyik legnagyobb korai Korán-tudósa.

Urwah ibn al-Zubayr, egy korai mekkai tudós, akit Mohamed életének tanulmányozásának alapítójaként ismernek. Ő volt Aisha unokaöccse és Abu Bakr lányának, Asmának a fia – aki az első húsz iszlámra áttért személy egyike volt.

Abu Bakr ibn Abd al-Rahman ibn al-Harith, az első század egyik legkiválóbb iszlám jogtudósa.

Abu al-Aliyah al-Basri, az első század másik legnagyobb Korán-tudósa. A Koránt Umar kalifával, Ubayy ibn Ka’b-bal, Zayd ibn Thabit-tal és Ibn Abbas-szal együtt tanulta.  

al-Suddi, egy másik korai tudós, aki Ibn Abbássnál tanult.

Muhammad ibn al-Sa’ib al-Kalbi, egy korai kommentátor, aki megírta a koráig létező leghosszabb tafsirt.

Qatadah ibn Di’amah, az iszlám egyik legnagyobb korai kommentátora.

al-Dahhak ibn Muzahim al-Balkhi, az első század tafsír-szakértője.

Ikrimah, Ibn Abbász rabszolgája és Mohamed életének szakértője.

Maga Ibn Abbas, a Korán-tanulmányok alapítója.

Sa’id ibn Jubayr, kora egyik vezető Korán-tudósa és Ibn Abbas egyik legkiválóbb tanítványa. Ibn Abbas néhány elbeszélése Sa’id ibn Jubayron keresztül jutott el hozzánk.

A „Sátáni versek” közvetett bizonyítékai:

A Korán és a Bukhari-hadíszok

Bukhari körülbelül 870-ben halt meg (még később, mint a felsorolt négy forrás közül három). Amikor Mohamed elszavalta a Csillag szúrát, a pogányok és a muszlimok egyaránt meghajoltak. (Bukhari 3. kötet, 19. könyv, 173. sz., 100. o.; 3. kötet, 19. könyv, 176. sz., 101. o.; 6. kötet, 60. könyv, 385–386. sz., 364–365. o.; Abu Dawud 1. kötet, 2. könyv, 481. fejezet, 1401. szám, 369. o.) Nem állítják, hogy a pogányok Mohamed bármely más szúrájának felolvasásakor meghajoltak volna; miért lennének ennyire fogékonyak éppen erre a szúrára, különösen mivel Bukhari és Abu Dawud NEM említik, hogy azok a pogányok valaha is muszlimokká váltak volna, és ez még a mekkai pogányokkal vívott csaták előtt történt!

Továbbá a 22. szúra 52. verse így szól: „Soha nem küldtünk előtted sem apostolt, sem prófétát, de amikor vágyat fogalmazott meg, a Sátán valami (hiábavalóságot) csempészett a vágyába; de Isten semmissé teszi mindazt (a hiábavalóságot), amit a Sátán belecsempész, és Isten megerősíti (és megalapozza) jeleit;…”

A 17. szúra 73–75. versei így szólnak: „És céljuk az volt, hogy elcsábítsanak attól, amit neked kinyilatkoztattunk, hogy a Mi nevünk helyett valami egészen mást állítsanak be: (ebben az esetben) íme! Bizonyára a barátjukká tettek volna téged! És ha nem adtunk volna neked erőt, akkor majdnem egy kicsit is hajlottál volna feléjük. Ebben az esetben kettős adagot (büntetésből) kóstoltattunk volna veled ebben az életben, és egyenlő adagot a halálban; sőt, nem találtál volna senkit, aki segítsen neked ellenünk!”

Ne feledjük, hogy bár egyesek azt állítják, hogy a 17. szúra 73–75. versei a „Próféta felemelkedése” idején lettek kinyilatkoztatva, Tabari és Ibn Sa’d azt írták, hogy a 17. szúra 73–75. versei a „Sátáni versek” idején lettek kinyilatkoztatva. A muszlimoknak még egy külön kifejezésük is van a Sátán suttogásaira, amelyet nagyjából „wiswas”-nak ejtenek.

Kilenc muszlim ellenvetés és válasz

1. muszlim ellenvetés: Néhány muszlim tudós, aki hallgatott a „Sátáni versekről”, az alábbiak: Imam Muslim, aki a Sahih Muslim című művet írta, Abu Dawud, Nas’ai, Ahmad bin Hanbal és ibn Hisham.

Válasz: Számos olyan dolog található egy hadíszgyűjteményben, ami más gyűjteményekben nem szerepel. Például a hosszabb Bukhari-hadíszok nem tartalmaznak olyan anyagot, amely a zakát fizetésének okáról, a felhalmozás büntetéséről, valamint arról szól, hogy két angyal látogatja meg minden reggel a muszlimot, ahogyan az a Sahih Muslim 2. kötet, 371. fejezet, 2205. szám, 484. oldalon található. Második példaként tudjuk, hogy Ibn Hisham a Bukharit használta, de kihagyta a „Sátáni versekről” szóló részt. Ibn Hisham Ibn Ishaq-féle példányában azt írta, hogy kivágta azokat a részeket, amelyeket nem tartott megfelelőnek. Ha túl kínosnak találta azokat beletenni, az nem bizonyíték arra, hogy azok nem történtek meg.

2. muszlim ellenvetés: Az állítólagos „Sátáni versek” nem illeszkednek a 53. szúra többi részéhez.

Válasz: Ne feledjük, hogy a későbbi rész nem a „Sátáni versek” után következett, hanem azokat váltotta fel. Emellett vannak olyan esetek, amikor egy szúra különböző részeit különböző időpontokban kapták meg. Egyrészt al-Wahidi szerint Mohamed a zárószavakig felolvasta a szúrát. Másrészt azt sem tudjuk, hogy a Csillag-szúra (53.) 22. versét követő részei egyidejűleg íródtak-e. Az 51–53. versek azért tűnnek helytelennek, mert személyesen Mohamedhez szólnak.

3. muszlim ellenvetés: A 53. szúra 19–21. versei jóval korábban íródhattak, mint azok a szúrák, amelyek a Sátán suttogásairól szólnak.

Válasz: Tabari és ibn Sa’ad szerint ezek a versek a 17. szúra 73–75. versével egy időben lettek kinyilatkoztatva. Ma már senki sem tudja biztosan, mikor íródtak a Korán számos versei. Másrészt, még ha korábban is íródtak volna, az nem cáfolná az ott leírtakat. Ha egy jámbor muszlim valóban hisz a Koránban, beleértve a 17:73–75-ös szúrákat és a22:52 szúrákat is, akkor el kell hinnie, hogy a Sátán hozzáad dolgokat a Koránhoz. John Gilchrist a „Muhammed and the Religion of Islam” című művében (120. o.) így fogalmaz: „A másik érv azért gyenge, mert nincs konkrét bizonyíték arra, hogy a 53. szúra első része az Abesszíniába való kivándorlást követő mirajra [Mohamed felemelkedésére] utalna. Amint azt már bemutattuk, szinte biztosan Mohamed egyik korai látomására utal, amelyet a Korán maga is arra a kettőre korlátoz, amelyet a prófétai szolgálat kezdetén látott. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag az összes, tényeken alapuló muszlim érv, amely ezt a történetet cáfolja, ugyanolyan gyenge.”

4. muszlim ellenvetés: A „Sátáni versek” ellentmondanak az egy Istenről szóló alapvető tanításoknak, amelyeket Mohamed következetesen hirdetett.

Válasz: Nem bizonyított, hogy Mohamed mindenben következetes lett volna. Ne feledjük: a Bukhari 4. kötet, 54. könyv, 10. fejezet, 490. szám, 317. oldal; 4. kötet, 53. könyv, 38. fejezet, a 400. szám előtt, 266. oldal; valamint a 8. kötet, 53. könyv, 38. fejezet, 400. szám, 267. oldal azt rögzítik, hogy Mohamedet egy ideig valóban megbabonázta a gonosz. Ráadásul azok az életrajzírók és mások, akik ezt rögzítették, még mindig muszlimok voltak, így ezek a történészek bizonyítják, hogy legalábbis néhányan követnék Mohammedet akkor is, ha hazugságokat mondana.

5. muszlim ellenvetés: A Korán számos helyen kijelenti, hogy Mohamed nem mondhatott hamis szavakat, és ez összeegyeztethetetlen azzal az értelmezéssel, miszerint a Sátán beékel dolgokat a szövegbe. Például:

10. szúra 15b: „Mondd: Nem rajtam múlik, saját akaratomból megváltoztatni azt: nem követek mást, csak azt, ami nekem kinyilatkoztatott…”

41. szúra 42. vers: „Sem elölről, sem hátulról nem érheti hamisság: azt a Bölcsességteljes, Minden Dicséretre Méltó küldte le.”

15. szúra, 9. vers: „Kétségtelenül mi küldtük le az üzenetet; és mi bizonyosan meg fogjuk őrizni (a hamisítástól).”

60. szúra 44–46: „Ha ő (a Küldött) bármilyen mondást találna ki a nevünkben, bizonyosan megragadnánk a jobb kezét, és akkor bizonyosan elvágnánk a szíve artériáját.”
Válasz: Egyrészt azt állítják, hogy nem Mohamed, hanem a Sátán találta ki a sátáni verseket, és a Korán védelme nem zárja ki, hogy hamis tanítás csússzon be, amit Allah kijavít. Másrészt, ha egy muszlim úgy értelmezi ezeket a verseket, hogy soha semmi hamis nem kerülhet be egy próféta üzenetébe, akkor – függetlenül a sátáni versektől – ez ellentmondana a Koránban említett Sátán sugallatainak.

Ráadásul ez nem az egyetlen eset, amikor a Korán egy versszaka „teljesen eltűnt”, mert hatályon kívül helyezték. A Sahih Muslim 1. kötet, 244. fejezet, 1433. szám, 329–330. oldal egy fontos hadísz, mert azt mutatja, hogy egy versszakot nemcsak hatályon kívül helyeztek, hanem a hatályon kívül helyezés után teljesen eltűnt. Így tehát vagy:

a) A [mennyben lévő] táblán szereplő Korán a korábbi változatot tartalmazta, a későbbi változat pedig eltér a táblán szereplőtől. A mai Koránok eltérnek a mennyei táblán szereplőtől.

b) A mennyben lévő táblán szereplő Korán a későbbi változatot tartalmazta, és a korábbi változat eltér tőle. Így az eredeti szavalatot úgy adták át, mintha az a mennyei táblát tükrözné, holott valójában ez hazugság volt.

Mi az igazság? A 85. szúra 20–22. versében említett [mennyei] tábla feltehetően nem gyurmából készült.

A muszlimok 6. ellenvetése: Lehet, hogy Tabari kritika nélkül gyűjtötte össze az információkat.

Válasz: Nincs ugyan bizonyítékunk erre a spekulációra, de a másik három életrajzíró is írt erről. Kettő közülük egyértelműen Tabari előtt élt, így még ha kiderülne is, hogy Tabari nem volt kritikus, az nem befolyásolna jelentősen semmit, mivel még mindig rendelkezésünkre áll a másik három. Egy muszlim talán azt kívánná, bárcsak Mohamed összes korai életrajzírója ilyen súlyosan hibás lenne, de több forrás is alátámasztja pontosságukat.

Ráadásul Tabari nem fogadott el mindent kritika nélkül. Például az 1. kötet 532. oldalán számos, Ádámról és Éváról szóló muszlim hagyományt idéz, amelyeket a Tóra népétől tanult. Sokukat idézi, de kijelenti, hogy óvatosan viszonyul ezeknek a hadíszoknak a megbízhatóságához. (Barbara Freye Stowasser Woman in the Qur’an, Tradition, and Their Interpretation című könyvéből, 28. oldal.)

Szunnita muszlim ellenvetés 7: A hiteles hadíszok nem említik ezt közvetlenül.

Válasz: Bukhari, 3. kötet, 19. könyv, 42. fejezet, 173. szám, 100. oldal; 3. kötet, 19. könyv, 43. fejezet, 176. szám, 101. oldal; 6. kötet, 60. könyv, 286–287. fejezet, 385–386. szám, 364–365. oldal; Abu Dawud 1. kötet, 2. könyv, 481. fejezet, 1401. szám, 369. oldal említi, hogy a mekkaiak meghajoltak, amikor a 53. szúrát hallották. Nehéz másképp megmagyarázni, mi volt ebben a szúrában, ami miatt a pogányok meghajoltak előtte, miközben más szúrák előtt nem hajoltak meg. Maga a Korán is említi a Sátán „suttogásait”.

Szunnita muszlim ellenvetés 8: Al-Albani sejk a hagyományátadók láncolatáról szóló könyveiben azt állította, hogy a „Sátáni versek” bizonyítékának rossz az átadási lánca (isznad).

Válasz: A http://answering-islam.org/Responses/ Saifullah/sverses.htm oldalon ez áll: „Al-Albani kapcsán azt hallottam, hogy manapság al-Albani súlyosan hiteltelennek számít az isnadokkal kapcsolatos tévedései miatt; sőt, egy könyvében azt írja, hogy valamelyik helyes, egy másikban pedig azt, hogy helytelen! A Sayf ad-Din Ahmed Ibn Muhammad Amirul Islam által írt Al-Albani Unveiled című könyv rengeteg példát hoz fel. A hátsó borítón ez áll: Ez a könyv a „Salafiya” néven ismert modern iszlám mozgalom egyik legjelentősebb hadísz-szejkjéről (Muhammad Nasiruddeen al-Albani) szóló elemző tanulmány. A szerző egyértelműen rámutatott Al-Albani ellentmondásaira azáltal, hogy hivatkozott a jól ismert jordániai hadísz-tudós, Shakh Hasan ibn Ali al-Saqqaf eredeti arab nyelvű művére (Tanaqadat al-Albani al-Wadihat).”

9. muszlim ellenvetés: A nem muszlimok bírálják Mohamedet és az iszlámot.

Válasz: Ezt az eseményt nem a nem-muszlimok találták ki, hanem maguk a muszlimok dokumentálták. Ezek a jámbor muszlimok olyan korábbi forrásokhoz fértek hozzá, amelyekhez a mai muszlimok már nem jutnak hozzá. Ha valaki kizárólag azért huny szemet valami, ami kritizálja a saját nézőpontját, mert az éppen a saját nézőpontját kritizálja, az nem összeegyeztethető azzal, hogy az igazságot akarja követni. Mivel a keresztények azt állítják, hogy az igazságot tanítják, felelősségünk, hogy rámutassunk egy hamis prófétára. Ezt nem gyűlöletből vagy önző indítékokból tesszük, hanem szeretetből és abból a vágyból, hogy a muszlimok elforduljanak hamis tanításaiktól, az igazi Jézushoz forduljanak, és csatlakozzanak hozzánk az örömben a mennyben az igazság Istene mellett.

Hová tovább innen?

Maga a muszlimok között sem alakult ki egyetértés abban, hogy a sátáni szavak eredetileg szerepeltek-e a Koránban.

1. lehetőség: Mi lenne, ha Mohamed valóban prófétaként beszélt volna Allah leányainak közbenjárásáról? Akkor ez legalábbis azt jelentené, hogy Mohamed egy ideig hamis próféta volt.

2. lehetőség: Mi van, ha Mohamed soha nem mondta ki a sátáni verseket? Akkor Mohamed mind a négy korai életrajzírója abban a tévedésben volt egyetértésben, hogy Mohamed hamis próféta volt. Vannak, akik szándékosan úgy döntenek, hogy követnek valamit, még akkor is, ha úgy vélik, hogy a vezetőjük sátáni dolgokat mondott. Még ha ez igaz is lenne, mit kezdjünk a Korán azon versével, amely Mohamed által kapott sátáni sugallatokról szól?

Mindegy, az iszlám azt tanítja, hogy Allah úgyis megengedi, hogy szavait rettenetesen eltorzítsák, és Allah megengedi, hogy őszinte követői a hamis utakat az igazság útjaként tanulják meg. Ez azért van, mert a Korán a 43. szúra 44–45. versében jelzi, hogy minden korábbi prófétának ugyanaz volt az üzenete. Valójában a 41. szúra 43. verse azt mondja, hogy semmi sem lett elküldve Mohamednek, amit ne küldtek volna el a korábbi prófétáknak is. Így egy muszlim számára vagy

a) Allah már korábban is megengedte üzenete eltorzítását,

b) vagy éppen a Korán az, amely eltorzult üzenetet hordoz.

Akár így, akár úgy, az iszlám szerint nem bízhatunk abban, hogy Allah megóvja Igéjét a jelentős doktrinális változásoktól.

Bízzatok Istenben

a Mindenható Istennek megvan a hatalma arra, hogy megőrizze üzenetét. Az embereknek jobban kellene bíznia Istenben.

Bízzatok abban, hogy Isten megőrizte az Ő Igéjét. Az 5:46-48-as szúra azt mondja, hogy Jézus megerősítette a Tórát (a saját korában), Isten elküldte a Szentírást a zsidóknak és a keresztényeknek, és még Mohamed idején is ellenőrizhették az igazságot annak segítségével. A következő szúrák3:48 , valamint 5:110-111 azt mutatják, hogy Jézusnak megvolt a Tóra és az Evangélium. Jézus tanítványai is ihletet kaptak. A Bibliában Ézsaiás 59:21; 40:8; Zsoltárok 119:89 azt mutatják, hogy Isten szava örökké szilárd marad. Szava eredetileg hibátlan volt, és a mai napig tévedhetetlenül (jelentős hiba nélkül) megőrződött. (Ézsaiás 55:11; 1 Péter 1:23-25; Zsoltárok 119:89,91,144,160).

Bízz abban, hogy Isten azt akarja, hogy kövesd az igazságot, és jöjj hozzá. Isten azt kívánja, hogy senki se vesszen el (Ezékiel18:23 ,32; 2. Péter 3:9). Mindenkinek engedelmeskednie kell Jézus Krisztus evangéliumának a 2. Thesszalonikiakhoz írt levél 1:8 szerint.

Ne bízz a halandó emberben! Ne bízz másokban, akik el akarnának téríteni Istentől! Sőt, ne tartsd magad bölcsnek (Példabeszédek 3:7). Inkább: „Bízz az Úrban teljes szívből, és ne támaszkodj a saját értelmedre; minden utadon ismerd el Őt, és Ő egyenesbe hozza ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5-6) Bízol-e abban, hogy Isten egyenesre teszi utaidat, ha elismered Őt?

Bízz Jézusban; Ő Istentől való, és Isten üzenete megmaradt. Jézus nem tolvaj, sem rabló (János 10:8-10). Bízz abban, hogy Jézus az életét váltságul adta (Máté20:28 ), hogy bűnért való áldozat legyen (Róma 8:3), a kereszten kiontott vére által (Zsidók10:19 ).

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz (Apostolok cselekedetei16:31 ). „… »Aki hisz benne, az soha nem szégyenül meg«” (Rómaiakhoz írt levél10:11 ). Bízz tehát Istenben, és bízz abban, hogy Ő hűségesen vezet. Nem tűrte, hogy örök igéje eltorzuljon, ezért a Biblia megbízható. Fordítsd életedet Krisztus felé, és Ő békét és vigaszt ad neked. www.MuslimHope.com.

Íme, mit mondott egy keresztény apologéta.

Amikor azt állította, hogy a „nem hallottad-e” kifejezés csak pejoratív jelentésű lehet, idéztem egy verset a Koránból, amely ezt a kifejezést „Isten egyértelmű bizonyítékával” együtt használja, és azt mondtam, hogy a Korán nem beszélhet negatívan Isten egyértelmű bizonyítékáról. Arra az állítására válaszul, hogy a mekkai időszakban soha nem éltek muszlimok Abesszíniában, azt mondtam, hogy ez a muszlim történelem jól ismert ténye. Ezután felsoroltam nyolc forrást, amelyek beszámolnak a „Sátáni versekről”, és megemlítettem az al-Bukhari-ban szereplő verset, amely megerősíti az eseményt (ezzel cáfolva az állítását, miszerint az esemény nem található meg a hadíszokban).

Shahab disszertációja, 17. o.

Lásd az 51. oldalt a

Könyv 224 dollár

http://www.keenzo.com/showproduct.asp?ID=3287146

Szerző: Steven M. Morrison, PhD.