A mai legnépszerűbb szufi író Rumi. Mohammed ben Mohammed bin Husain al-Balkhi a törökországi Rum városról kapta a Maulana Jalal-uddin Rumi becenevet. Kr. u. 1207-ben született Balkhban, Afganisztánban. Családja a mongol hordák elől menekülve a törökországi Rum városába költözött. Ott nőtt fel, ahol elnyerte a „Rumi” nevet, és 1273-ban halt meg. Rumi alkotta meg a „dervis-forgást”. Annyi év után is ő a mai napig a legismertebb és legszélesebb körben olvasott szufi.
Hangsúlyozni kell, hogy Rumi tanításai jelentősen eltérnek a hagyományos szunnita és síita iszlámtól. Az, hogy írásai furcsák, még enyhe kifejezés. Íme egy kis ízelítő írásainak szellemességéből, szenvedélyességéből, csúfságából és durvaságából.
„Valaki egyszer megkérdezte egy nagy sejket, mi is az a szufizmus. »Az az örömérzés, amikor hirtelen csalódás ér.«” (The Essential Rumi, 171. o.)
Szexuális és trágár tanítások
A The Essential Rumi 283. oldalán az áll, hogy a szufi költő, Sanai stílusa mély benyomást tett Rumira. Sanai szerint a trágár viccek tanulságosak lehetnek.
Rumi „A Mathnawi” című művének 5:2831–4034-es szakaszában egy hosszú és pikáns történet szerepel arról, hogy Egyiptom kalifája (királya) több ezer fős sereget küldött Moszul ostromára, mindezt egy vonzó külsejű ágyasért. Moszul királya végül átadja a nőt, mondván: „A bálvány a bálványimádóhoz tartozik.” A győztes hadvezér meglátja a nőt, és elhatalmasodik rajta a vágy. Letépi a nadrágját, de épp amikor közösülni készül, a lovak között egy fekete oroszlán morgását hallja. Meztelenül, kardjával a kezében elrohan, megöli az oroszlánt, majd visszatér, hogy közösüljön a nővel. Amikor végül visszatérnek az egyiptomi kalifához, az őrülten beleszeret a lányba, de amikor éppen közösülni készül vele, egy halvány hang hallatszik Istentől, és elveszíti vágyát. A lány hangosan kineveti, és amikor a kalifa megharagszik, elmeséli neki a kapitánnyal való viszonyát. A kalifa végül átadja a lányt a kapitánynak. „Ez a próféta férfiassága. A kalifa szexuálisan impotens volt, de férfiassága rendkívül erős volt.” (The Essential Rumi, 54–61. o.)
Egy férfi féltékeny felesége hazaküldte vonzó szolgálólányát, hogy hozzon egy ezüst mosdótálat. Utána a feleség rájött, mit tett, és ő is hazarohant. A szolgálólány gyorsan hazarohant, hogy végre viszonyt kezdhessen a nő férjével. A feleség féltékenységből rohant haza. „A szolgálólány a szerelemért rohant. A feleség félelemből és féltékenységből rohant. Nagy a különbség. A misztikus pillanatról pillanatra repül. A félénk aszkéta hónapról hónapra vonszolja magát.” (The Essential Rumi, 178–179. o. Ebben a példabeszédben a szobalány a jó misztikus, a feleség a félénk aszkéta, a férj pedig Isten. A történet folytatódik, és részletesen (X-kategóriás tartalommal) leírja, hogyan kapja rajta a feleség a kettőt közvetlenül a cselekmény után. Ne feledjétek, ennek az a célja, hogy Istenhez vezessen benneteket. (The Essential Rumi, 178–180. o., a Mathnawi 5:2163–2204, 2210.)
Úgy tűnik, Rumi legundorítóbb története az a szolgálólányról szól, aki egy szamarat tanított meg arra, hogy „férfi szerepét töltse be”. Mivel a szamár anatómiája nagyobb volt, a lány kivájott egy tökdarabot, hogy azt használja. Gazdasszonya egyszer titokban megpillantotta ezt, és úgy döntött, hogy ő is kipróbálja. Nem tudott azonban a tök pereméről , és a szamár átlyukasztotta a beleit, mire a nő meghalt. A lényeg az, hogy a nőre a mértéktelenség szimbólumaként kell emlékeznünk, és meg kell őriznünk az egyensúlyunkat, feltehetően úgy, ahogyan a szolgálólány tette. Tehát úgy tűnik, hogy a szolgálólány, aki egy tök segítségével szexelt egy állattal, a szufik számára ragyogó példa arra, hogyan kell mértékletesen élni.
Ha nem muszlim vagy, és teljesen megdöbbentett ez az Allahra vonatkozó megalázó analógia, vedd észre, hogy a legtöbb szunnita és síita muszlim ugyanúgy megdöbbenné.
Ez a szufizmusban szereplő, Istenről szóló undorító történet a Mathnawi 5:1333–1405-ben található, és elolvasható (ha valóban el akarod olvasni) a The Essential Rumi című könyv 181–182. oldalán.
Vannak szufi képmutatók is. Ők olyanok, mint az az ember, aki hallja, ahogy egy farkas fingik, miközben egy másik éjszaka megöli, és esküszik, hogy az ő szamárja volt, mert tudja, hogyan fingik a szamárja. (The Essential Rumi, 213. o., a Mathnawi 3:650–702)
Maga a keresés az egyetlen cél
Állítólag Shams dervis találkozott Rumival, és megkérdezte tőle, ki a nagyobb: a szufi Bestami, aki azt mondta: „Milyen nagy a dicsőségem!”, vagy Mohamed, aki elismerte: „Nem ismerünk Téged úgy, ahogy kellene.” Végül Rumi azt mondta, hogy Mohamed, mert míg Bestami egy kortyot ivott az isteniességből, addig Mohamed számára az út mindig kibontakozott. (The Essential Rumi, xi–xii. o.)
„Egy nap egy szufi meglát egy üres élelmiszerzsákot, ami egy szögön lóg. Elkezd forgatni és tépni az ingét, mondván: »Gyógyír arra, ami nem igényel ételt! Gyógyír az éhségre!« Lelkesedése egyre növekszik, és mások is csatlakoznak hozzá, kiabálva és nyögdécselve a szerelem tüzében. Egy tétlen járókelő megjegyzi: »Ez csak egy üres zsák.« A szufi így felel: »Menj el! Te azt akarod, amit mi nem akarunk. Te nem vagy szerelmes. A szerelmes tápláléka a kenyér iránti szeretet, nem maga a kenyér. Csak az szereti igazán a létezést, aki valóban szeret.«” (A Mathnawi 3:3014–3030, idézet a The Essential Rumi című kötet 29. oldaláról)
„Nincs jobb szerelem, mint a tárgy nélküli szerelem, nincs kielégítőbb munka, mint a cél nélküli munka.” (Furuzanfar kiadásában a Kulliyat-e Shams #152, idézet a The Essential Rumi című műből, 279. o.)
Zarándoklat
„Jalal egyik tanítványa azt javasolta neki, hogy [ő maga] tegyen zarándoklatot Mekkába. A nő jó ötletnek tartotta, de először megkérdezte a mesterét. A mester azt mondta, hogy jó ötlet. Amikmidnight , imádkozott, extázisba esett, és megkérte a nőt, hogy csatlakozzon hozzá a tetőn. Látták, ahogy Mekka szent fekete köve forog a levegőben. Ekkor rájött, hogy Jalal az ő Mekkája, és nem kell máshová mennie.” (Rumi in the Arms of the Beloved című műből, 193–194. o.)
A szenvedély Rumi műveiben
„Ahogyan szeretkezel, úgy lesz veled Isten is.
Így hát ez a két ember elmerült a szexuális transzban. Már nem érdekelték őket sem a lakoma, sem a bor. Szemük csukva volt, mintha tökéletesen illeszkedő kalligráfiai vonalak lennének. A király elindult a tudós után, és amikor ott látta őket egymásba fonódva, így szólt: „Nos, ahogy mondani szokták: »Egy jó királynak saját asztaláról kell szolgálnia alattvalóit!« Van egyfajta öröm, egy borhoz hasonló szabadság, amely feloldja az elmét és helyreállítja a lelket,…” (A Mathnawi 6:3914–3979, idézet a The Essential Rumi című műből, 185. o.)
Fájdalom
„Van egy ushghur nevű állat, egy sündisznó. Ha bottal megütöd, kinyújtja tüskéit, és nagyobb lesz. A lélek egy sündisznó, amelyet a botütések erősítenek.” (A Mathnawi 4:74–109, idézet a The Essential Rumi című könyv 176. oldaláról)
Bor
„Ne szomorkodj! Amit elveszítesz, az más formában tér vissza. A gyermek, akit elválasztottak az anyatejtől, most bort és mézet keverve iszik.” (Furuzanfar kiadásában a Kulliyat-e Shams 1937. sz. verséből, idézet a The Essential Rumi című kötet 272. oldaláról)
„Ne adj nekem még egy pohár bort. Öntsd a számba. Elvesztettem az utat a számhoz.” (The Essential Rumi, 6. o.)
„Az a bor, amit valójában iszunk, a saját vérünk. Testünk ezekben a hordókban erjed. Mindent odaadunk egy pohárért ebből. Eladjuk az elménket egy kortyért.” (The Essential Rumi, 6. o.)
„Isten olyan erős, sötét bort adott nekünk, hogy ha megisszuk, elhagyjuk a két világot. Isten a hasis formájába olyan erőt tett, amely megszabadítja a kóstolót az önudatosságtól.” (The Essential Rumi, 6. o.)
„Több ezer bor létezik, amely eluralkodhat az elménken. Ne gondold, hogy minden eksztázis egyforma!” (A Mathnawi 4:2683–2696, idézet a The Essential Rumi című mű 6. oldaláról)
„Hallgassatok Sanai költőre, aki visszavonultan élt: »Ne kóborolj ki az útra a mámorodban! Aludj a kocsmában!« Amikor egy részeg kóborol ki az utcára, a gyerekek kigúnyolják… A gyerekek követik, nem ismerve a bor ízét, sem azt, milyen érzés a részegség. A síkon minden ember gyerek, kivéve egy-két ritka kivételt. Senki sem felnőtt, kivéve azokat, akik mentesek a vágytól.” (A Mathnawi 1:3426–3454, idézet a The Essential Rumi című mű 4. oldaláról. Lásd még Nicholson 1. kötet, 186. oldal)
Őrület
„Nekem többé nem kell bor! Már túl vagyok azon, hogy örömömet leljem a sűrű vörösben és a tiszta fehérben. A saját véremre szomjazom, ahogy az a cselekvés mezejére lép. Húzd elő a legélesebb pengédet, és csapj le, amíg a fej körbeforog a test körül. Halmozz fel egy hegyet ilyen koponyákból. Hasíts szét engem. Ne állj meg a szájnál! Ne hallgass semmire, amit mondok. Be kell lépnem a tűz közepébe. A tűz az én gyermekem, de el kell, hogy emésszen, és tűzzé kell válnom.” (Kulliyat-e Shams 1304, az Essential Rumi 63. oldaláról) Mohamed is sokat beszélt a tűzről, de ő azt mondta, hogy kerüljük el a tüzet.
„Az őrület szélén éltem, okokat akartam tudni, kopogtam egy ajtón. Kinyílt. Pedig belülről kopogtam!” (Furuzanfar-kiadású Kulliyat-e Shams #1249, idézet az Essential Rumi című műből, 281. o.)
„A szerelem vágóhídján csak a legjobbakat ölik meg, a gyengéket és a nyomorékokat nem. Ne menekülj el ettől a haláltól! Aki nem hal meg a szerelemért, az már halott.” (Furuzanfar Kulliyat-e Shams-kiadása, 543. szám, forrás: The Essential Rumi, 270. o.)
Megsemmisülés
„Hallaj azt mondta: »Én vagyok Isten«, és ezt végig is élte.” (A Mathnawi 6:2019–2190, forrás: The Essential Rumi, 219. o.)
Zsidók és keresztények
„Bemegyek a muszlim mecsetbe, a zsidó zsinagógába és a keresztény templomba, és egyetlen oltárt látok.” (The Essential Rumi, 246. o.)
Túlvilág
„Honnan jöttem, és mit kellene tennem? Fogalmam sincs. A lelkem máshonnan származik, ebben biztos vagyok, és oda is szándékozom visszatérni.” (Safa-antológia, idézet a The Essential Rumi című könyv 2. oldaláról)
Pénz és munka
„A magtár” egy Rumi-történet egy szufiról, aki szamárán vándorolt a világban. Egyszer egy szufi közösségnél szállt meg, és szamárját egy szolgánál hagyta. A többi szufi nagy ünnepséget rendezett tiszteletére. Boldog volt, amíg el nem jött az indulás ideje, és megtudta, hogy az ünnepséget azzal fizették ki, hogy eladták a szamárját. Azt mondta, ő csak utánozta az örömüket. Ahhoz, hogy valóban részesülhessen az örömükben, barátként kellett volna velük maradnia. (A Mathnawi 2:156–193, idézet a The Essential Rumi című műből, 250–251. o.)
„A misztikusok a lustaság mesterei. Erre támaszkodnak, mert folyamatosan látják, ahogy Isten körülöttük munkálkodik. A termés folyamatosan beérik, pedig ők még csak meg sem szántották a földet!” (A Mathnawi 6:4876–4916, idézet a The Essential Rumi című könyv 30. oldaláról)
Ezzel szemben...
Isten szava nem olyan ritka, hogy le kellene süllyedned erre a szintre, hogy megpróbálj valamit találni benne. Az egész feljegyzett történelem során itt volt a Bibliában.
(folytatódik)
Hivatkozások
Arberry, A.J. The Mystical Poems of Rumi. University of Chicago Press. 1968.
Barks, Coleman (szerkesztő), The Essential Rumi. Castle Books 1995. Barks anyagának nagy részét a Mathnawi három kiadásából merítette: John Moyne, A.J. Arbery és Reynold Nicholson fordításából.
Gowan, James G. Where Two Oceans Meet. Element, 1992.
Hadland, David F. A perzsa misztikusok: Jalalu-d-din Rumi. (Sh. Muhammad Ashraf kiadó).
Moyne, John és Coleman Barks. Unseen Rain: Quatrains of Rumi. Shambhala. 1986.
Nicholson, Reynold A. (fordító) Rumi: Poet and Mystic. George Allen & Unwin. 1950.
Nicholson, Reynold A. (szerk.) Jalalu’ddin Rumi Mathnawi-ja (fordítás). E.J.W. Gibb Memorial Trust, 1926. Biddles Ltd. Újranyomtatva 2001-ben.
Ha másképp nem jelezzük, a Mathnawi-ra való hivatkozások Reynold Nicholson kiadásából származnak. Luzac, 1925–1940.
Shiva, Shahram Hush: Ne mondj semmit Istennek: Rumi szenvedélyes versei. Jain Publishing. 2001.
Star, Jonathan (fordító) Rumi a Szeretett karjaiban. Putnam, 1937.
Star, Jonathan és Shahram Shiva. A Garden Beyond Paradise. Bantam Books. 1992.
További cikkekért látogasson el a www.MuslimHope.com oldalra.
Isten áldjon mindenkit.