Íme a válaszok arra a 87 kérdésre, amelyet egy muszlim küldött e-mailben.
1. kérdés: Miért [látszólag] ellentmondanak egymásnak Jézus két genealógiája a Máté és a Lukács evangéliumokban? Ha valakit Isten fiának nyilvánítanak, akkor a származásának bizonyára
kifogástalanoknak kell lenniük, nem igaz? Két eltérő családfa [állítólag] gyanút vet ennek az embernek a valódi származására, nem igaz?
V: Jézusnak volt biológiai anyja, Mária, és törvényes (de nem biológiai) apja, József. Máté Jézus „törvény szerinti” családfáját rögzíti (azaz örökbefogadó apja, József családfáját), Lukács pedig a „természetes” családfát, azaz Mária biológiai családfáját. Történelmileg Iréneusz, a galliai Lyon püspöke (aki Kr. u. 182–188 között írt) megemlítette, hogy Máté József-féle genealógiája Jojakínig nyúlik vissza, ezzel megfordítva azt az átkot – Iréneusz: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 21. fejezet, 9. szakasz, 453. oldal, írva Kr. u. 182–188 között. Ezt követően megemlíti, hogy Mária genealógiája Lukács evangéliumában Ádámig és Éváig nyúlik vissza (Irenaeus: Az eretnekségek ellen, 3. könyv, 22. fejezet, 3. szakasz, 455. oldal). Részletesebb magyarázatért lásd Eusebius Egyháztörténete 1. könyv, 7. fejezet, A Bibliai Válaszok Teljes Könyve, 97–98. o., Bibliai Nehézségek és Látszólagos Ellentmondások, 170–171. o., valamint Amikor a kritikusok kérdeznek, 385–386. o.
Ami Jézus hitelességét illeti, ne hagyjon ki egy kulcsfontosságú szempontot. A zsidók szemében Jézusnak NEM volt kifogástalan hitelessége, de nem a genealógia miatt. Úgy gondolták, hogy törvénytelen gyermek volt, mert nem fogadták el, hogy szűztől született. Nem csak ez, hanem ki is képzelné el, hogy egy király és a Messiás ilyen szegény családból szülessen, ráadásul éppen egy istállóban. Azok, akik valóban követni akarták Jézust, az Ő és az Ő üzenete miatt tették volna, nem azért, mert az politikailag korrekt vagy népszerű volt.
2. kérdés: Miért mutatja a Máté 1-ben szereplő genealógia, hogy Jézus [nem biológiai értelemben] egy átkozott vérvonalból származik? (lásd Máté 1:11–12 + Jeremiás 22:28–30 és 1 Krónikák 3:16 + Jeremiás 36:30, szemben a Lukács 1:32-vel. Jekonja (Jojakin) és apja, Jojakim egyaránt Isten áldozatául estek, aki kijelentette, hogy egyiküknek sem lesz leszármazottja Dávid trónján. Hogyan lehetne Jézus a Messiás, akinek az a sorsa, hogy örökké uralkodjon Dávid trónján, ha e két férfi bármelyikétől származna?
V: Lukács Mária családfájának bemutatásával azt mutatja, hogy Jézus biológiailag NEM származott Jekoniah-tól és Jehoiakim-tól, mert Mária ősei eltértek a királyi vérvonalból. Jézus jogilag (nem biológiailag) Jekonja és Jojakim leszármazottja volt József révén. A Lukács 1:32-ben szereplő idézet egyszerűen azt mondja, hogy Jézus Dávid trónjára ül majd. Visszatekintve láthatjuk, hogy Dávidnak és Salamonnak kissé eltérő ígéreteket kaptak. Csak József származott Salamontól, míg József és Mária egyaránt Dávidtól származott.
Történelmileg Irenaeus, a galliai Lyon püspöke, válaszolt erre a József Máté-evangéliumban szereplő genealógiájával kapcsolatos kifogásra az „Irenaeus az eretnekségek ellen” című művének 3. könyvében, 21. fejezet, 9. szakasz, 453. oldalon, amelyet Kr. u. 182–188 között írt.
3. kérdés: Ha a Lukács evangéliumában szereplő genealógia Máriaé, és nem Józsefé, akkor miért Józsefet sorolja fel a leszármazási sorban Mária helyett? Miért nem szerepel máshol a Szentírásban egyetlen nő genealógiája sem? És ha ez Mária genealógiája, akkor Jézus Nátántól származik, nem pedig Salamonból, ami hamissá tenné a 2. Sámuel 7:12–16 és az 1. Krónikák22:10 versekben szereplő próféciákat.
V: Jogi szempontból az apától örököltek. Az akkori emberek soha nem rögzítették a nők családfáját; Lukács az első ismert történetíró, aki ezt megtette. A Lukács evangéliumában szereplő családfa is csak az apákat sorolja fel, Mária apját (Héliket) említi, az anyját nem. Ezért írja, hogy „ahogyan feltételezték”, József fia. Egyébként a „ahogyan feltételezték” jelentésű görög kifejezés (wz enomi zeto) megtalálható a korai görög p4 kéziratban, amely a The Text of the earliest Greek Manuscripts című mű 43. oldala szerint valószínűleg i. sz. 150–175 körülről származik.
A 2 Sámuel 7:12–16 és az 1 Krónikák22:10 arra utal, hogy Dávid után Salamon uralkodott, bár természetesen Jézus jogilag – Józsefen keresztül – Salamon „fia” volt. Salamon építette Isten templomát, nem Jézus. Ami pedig azt illeti, hogy Dávid saját testéből származó valaki [leszármazottja] örökké uralkodni fog, ne feledjük, hogy ezt a különleges ígéretet Dávidnak adták, NEM Salamonnak.
4. kérdés: Ha a Lukács evangéliumában szereplő genealógia alapján Jézus Dávidtól, a Júda törzséből való származását inkább Márián keresztül, mint Józsefen keresztül állítja, akkor hogyan lehetséges, hogy Mária unokatestvére, Erzsébet, Áron házából, a Lévi törzséből származott (Lukács 1:5)?
V: Azért, mert az embereknek két szülőjük van. Erzsébetnek és Máriának nem feltétlenül az apai, hanem az anyai ágon kell unokatestvéreknek lenniük. Nagyon alaposan kell kutatni a Bibliában a problémák után, hogy ezt az egyszerű tényt figyelmen kívül hagyjuk.
5. kérdés: Hogy lehet, hogy Jézus [állítólag] ellentmond az Ószövetségnek (1. Sámuel 21–22), amikor [állítólag] azt mondja, hogy Abiatár adta Dávidnak az asztalra tett kenyeret Ahimelech helyett, és azt állítja, hogy Dávidnak emberei voltak vele, holott valójában egyedül volt (Márk2:25 –26)? Elvárja-e tőlem az egyház, hogy támaszkodjak egy olyan „Isten fiának” tanításaira, aki bizonyíthatóan téved Isten Igéjének tartalmát illetően?
V: Egyetértek azzal, hogy nehéz támaszkodni arra, amit az emberek a Biblia tanításainak tartanak, amikor hamis dolgokat állítanak róla. Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, tisztázzuk a benne rejlő hibát. A Márk 2:25–26 soha nem említi, ki adta Dávidnak az asztali kenyeret. Akkoriban mind Abiatár, mind Ahimelech életben volt, bár Abiatár apját, Ahimelechot nem sokkal később megölték. Dávid egyedül volt, amikor Ahimelechnél járt; a Márk2:25 –26 csupán azt mondja, hogy Dávid a kenyér egy részét odaadta társainak, akik valószínűleg a közelben táboroztak.
6. kérdés: Miért idéz Jézus egy nem létező Ószövetségi verset (János 7:3)? Lehetséges, hogy más, nem kanonikus írásokat is Isten Igéjének tekintett?
V: Jézus nem idézett semmilyen nem létező verset az Ószövetségből. Valójában a János 7:3-ban Jézus testvérei szólalnak meg, és ők sem idéznek semmit. Talán valami más versre gondoltál. Jézus megerősítette az Őt megelőző Szentírást. Konkrétan ezt tette a Lukács11:51 ; 24:27,44; és a Máté 23:35 versekben. Máté 4:4,7,10, valamint Lukács 4:4,8,12-ben Isten szavát idézve védte meg magát a Sátán ellen: „Írva van…”. János 10:35-ben Jézus kijelentette, hogy az Írás nem törhető meg, Márk 4:8-9-ben pedig az Írás „Isten parancsai” voltak. Ahogyan az összes evangélium is mutatja, egész életét azzal töltötte, hogy idézte, megélte és betöltötte az Írást.
Jézus megdorgálta a szadduceusokat, akik csak a Tórát (Törvényt) fogadták el Isten Igéjeként. A Máté-22:29 -ben ez áll: Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.” Jézus szerint a következő emberek írták a könyveiket:
Mózes – Márk 10:3,5; Lukács 20:37
Dávid a Máté22:43 –5; Márk 12:36–7; Lukács 20:42–4 versekben
Ézsaiás a Máté 15:7-ben
Dániel a Máté 24:15-ben
Jézus nem szólt arról, hogy szükség lenne-e kijavítani, kiegészíteni vagy elhagyni bármit is az akkor Júdeában elfogadott Szentírásból. Az Ószövetség, amely Jézusnak elég jó volt, nekem is elég jó.
7. kérdés: Miért homályosította volna el Jézus szándékosan az evangéliumot azzal, hogy példázatokban beszélt, hogy az emberek ne értsék meg, ne térjenek meg és ne nyerjenek bocsánatot (Márk4:11 –12)? Nem azért jött, hogy minden ember üdvözüljön?
V: Jézus Ézsaiás 6:9,10-re utalt. Jézus azért beszélt példázatokban, hogy irgalmas legyen! Íme a válasz négy pontja.
1) Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön (2. Péter 3:9; Ezékiel17:23 ).
2) De vannak, akik úgy döntöttek, hogy elutasítják Isten szavát, és ennek következményei vannak ebben az életben. Az ilyen emberek megkeményednek a hallásukban, és megkeményítik a szívüket. (2Mózes8:15 ,32;9:17 ,34; Példabeszédek 28:14; Róma 1:18-20; Zsidók 3:12-15; Zakariás 7:12)
3) A 2. Péter 2:20–22 szerint azoknak, akik elutasítják Istent, jobb, ha nem ismerik az igazságot, mintha megismernék, de hátat fordítanának neki.
4) A példabeszéd azért megfelelő, mert azok, akik követni akarják Istent, útmutatást kaphatnak annak jelentésének megértéséhez, míg azok, akik nem akarnak követni Istent, nem fogják megérteni a példabeszédet.
Ha valaki már elutasította az Istenről tudott igazságot, Istennek nincs kötelezettsége, hogy további igazságot adjon neki.
8. kérdés: Miért volt Jézus legfeljebb két és fél napig a sírban, amikor azt mondta, hogy három nap és három éjszaka lesz ott (Máté 12:40)? Hiszen Isten Fia biztosan pontosan azt mondaná, amit gondol, nem igaz?
V: Mivel a Lukács 24:21 szerint a feltámadás napja a harmadik nap volt. Jézus péntek délután halt meg, és vasárnap hajnal körül támadt fel. A „három nap után” kifejezés egy ismert héber idióm volt, amely három nap egy részét vagy egészét jelentette. Íme három példa a „háromnapos idiómára”. Mivel az angol fordítások eltérőek, ezek az idézetek mind Green szó szerinti fordításából származnak.
1. Rehabeám a 2. Krónikák 10:5-ben azt mondta a népnek: „három nap múlva térjetek vissza hozzám”. A 2. Krónikák10:12 -ben azonban a nép „a harmadik napon tért vissza, ahogyan a király parancsolta”.
2. Krisztus halálára és feltámadására utalva Jézus maga a Máté 12:40-ben azt mondja: „három nap és három éjszaka”, a Márk 8:31-ben: „a harmadik napon feltámad”, a Márk 14:58-ban: „három napon át”, a János 2:19-ben: „három nap múlva”, a Lukács 24:21-ben pedig: „Ez a harmadik nap ma van”.
3. Az Eszter 4:16-ban Eszter azt kéri, hogy böjtöljenek érte „három napig, éjjel-nappal”, és ő is ugyanezt fogja tenni. Az Eszter 5:1 azonban azt mondja, hogy „a harmadik napon” rendezett Eszter bankettet, így ez egyenértékű időtartamnak tekinthető.
Összefoglalva: bebizonyítottuk, hogy ez a héber idiómát jelenthet „három napon belül” is, és ez a kifejezés Rehabeám idejétől Jézus idejéig felismerhető volt. További információkért lásd: 1001 Bible Questions Answered, 192. o.; Hard Sayings of the Bible, 380–381. o.; valamint Bible Difficulties & Seeming Contradictions, 176–177. o.
9. kérdés: Miért jövendölte meg Jézus, hogy királysága dicsőségben eljön, mielőtt néhány hallgatója meghalna, de a királyság még mindig nem jött el (Máté 16:18, Máté 10:23, Márk 9:1, Lukács 21:31–32)? Bizonyára Isten Fia nem mondhatott hamis próféciát, ugye?
V: Nem, ezek a versek különböző dolgokra utalnak. Íme az egyes versek jelentése.
A Máté10:23 -ben az áll, hogy nem fogják bejárni Izrael összes városát, mielőtt eljön az Ember Fia. A Krisztusért tanúskodó keresztények még nem járták be Izrael összes városát. Egyébként Izraelben ma is van egy törvény, amely tiltja, hogy az embereket a judaizmusból a kereszténységre térítsék.
A Márk 9:1 szerint néhányan közülük nem fogják megízlelni a halált, amíg nem látják Isten országát hatalommal megjelenni. A hallgatók közül sokan Jézus feltámadása után tanúi voltak neki. Jézus több mint 500 embernek jelent meg az 1 Korinthus 15:6 szerint.
A Lukács 21:31-31 szerint, amikor látjátok, hogy a Lukács 21-ben említett jelek beteljesednek, tudjátok meg, hogy ez a „nemzedék” nem múlik el, amíg mindezek meg nem történnek. Ez a végidőkre utal. A görög „nemzedék” szó jelenthet népet is, nemcsak egy generációt.
A Máté 16:18-ban szereplő „ezen a sziklán építem fel az egyházamat” kifejezés arra utal, hogy Krisztus Pétert „sziklának/kavicsnak” nevezte, és Krisztus egyházát Péter hitvallásának „sziklájára/sziklatömbjére” építette.
10. kérdés: Miért viselkedett Jézus tiszteletlenül édesanyjával szemben? (lásd Máté 12:46–50, Márk 3:31–35, Lukács 8:19–21, János 2:4) A János 2:4-ben Jézus ugyanazokat a szavakat használja édesanyjával szemben, mint a démonok, amikor Jézussal találkoznak. (Hasonlítsuk össze a János 2:4-et a Máté8:29 -val, a Márk 5:7-tel, a Lukács4:34 -val és a Lukács8:28 -val szó szerinti fordításban). Bizonyára Isten Fia tudta, hogy Mária az Atya áldását élvezi, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy Isten Fia soha nem lenne udvariatlan.
V: Jézus nem volt tiszteletlen az anyjával szemben, és nekünk sem szabad annak lennünk. Ha azonban Isten megparancsolja nekünk, hogy tegyünk vagy ne tegyünk valamit, Isten parancsa elsőbbséget élvez a szüleinkével szemben. Hasonlóképpen a Máté 12:46–50, a Márk 3:31–35 és a Lukács 8:19–21 versekben is Jézus anyja és testvérei kint voltak, amikor Jézus beszélt. Amikor Jézusnak ezt mondták, Ő Isten akaratát teljesítette, és befejezte a beszédét. Jézus azt mondta, hogy Isten családjában a legközelebbi rokonok nem azok az emberek, akik biológiailag a legközelebb állnak Jézushoz, hanem azok, akik Isten akaratát teljesítik.
A János 2:4-ben Jézus azt mondta édesanyjának, hogy még nem jött el az ő ideje.
Talán a kérdező nem értette meg. Máté 8:29; Márk 5:7; Lukács4:34 ; itt a démonok beszélnek, nem Jézus. Lukács8:28 itt a démonoktól megszállott ember beszél. Megnéztem Green szó szerinti fordítását; nem találtam semmit, ami releváns lenne a kérdéshez.
11. kérdés: Miért hazudott Jézus testvéreinek arról, hogy Jeruzsálembe megy (János 7:8–10)? Vajon Isten, az Atya hazug szellemet küldött, ahogyan az 1. Királyok könyvében is tette? Olyan az Atya, mint a Fiú? (A néhány modern fordításban beillesztett „mégis” szó nem található meg a legkorábbi fennmaradt kéziratokban. Ez a szentírás modern javításának egyik példája. A becsületesebb fordítások, mint például a King James-féle, a „mégis” szót dőlt betűvel nyomtatják, jelezve, hogy a szót a fordítás során hozzáadták. A New American Standard Bible nem illeszti be a szót, hű maradva a kritikai görög szöveghez. A New International Version viszont normál betűtípussal illeszti be a „mégis” szót, a szó kétes jellegének magyarázatát pedig lábjegyzetbe szorítva, ahol sok kritika nélküli olvasó nem veszi észre
.)
V: Három pontot említ, amelyeket más sorrendben fogok tárgyalni.
a) Hazudott-e Jézus a Bibliában?
b) Hazudott-e Jézus úgy, ahogyan Isten hazudott a Bibliában?
c) A szent könyvek fordításai becstelenek-e?
Először a Bibliával kapcsolatos részekre szeretnék válaszolni, majd ezt összehasonlítom Allah-val a Koránban és a hadíszokban, valamint a Korán fordításának őszinteségét is megvizsgálom.
Kereszténység – A) Jézus nem hazudott, mert Jézus NEM azt mondta, hogy soha többé nem megy Jeruzsálembe, hanem azt, hogy abban az időben nem megy Jeruzsálembe, és ezért nem ment velük. Később valóban nem ment. A „még” szó a „nem” után szerepel a legkorábbi görög kéziratokban, de ezzel később fogunk foglalkozni.
Iszlám – A) A Korán 3:54-es szúrájában Allahot a cselszövők/csalók legjobbjának nevezik. Az arab szó a csalóra vagy hazugra utal, bár cselszövőt is jelenthet. Az iraki információs miniszter idézte ezt a Korán-verset, és az, ahogyan az információt közölte, megmutatta, hogyan értelmezte azt. Az iszlám azt tanítja, hogy Isten megtéveszti (nem csak cselszövényeket sző, hanem megtéveszti) saját népét legalább kétféle módon. A végidőbeli ítéletkor Allah megkérdezi a zsidókat [akik állítólag Ezrát imádták Isten fiaként], mit akarnak, és ők italt fognak kérni. Allah a poklot fogja nekik bemutatni, amely káprázatként jelenik meg, és azt mondja nekik, hogy igyanak belőle; Allah hazugságával pedig becsapja őket, hogy odamenjenek a káprázathoz, és beleessenek a pokolba. Ugyanez lesz a keresztényekkel is. Ekkor Allah megtévesztő alakban jelenik meg saját népe előtt (mind az engedelmesek, mind a csintalanok előtt). Ekkor a próféta azt mondja majd, hogy Allahot a „sípcsontja” (azaz az alsó lábszárcsontja) alapján fogják felismerni. Így hát Allah felfedi a sípcsontját, és akkor meglátják, hogy ő Allah. Mindezt elolvashatod a Bukhari 9. kötet, 93. könyv, 532. szám, 396. oldalon.
Kereszténység – B) Isten nem hazudik (4Mózes 23:19; 1Sámuel 15:29; Zsidók 6:18). Az 1Királyok könyvében Isten nem hazudott, hanem egy hazug démont bízott meg azzal, hogy hazugságokat sugalljon a hamis próféták szájába. Isten megengedi a gonoszt, sőt, saját céljaira felhasználja a gonosz embereket és a gonosz démonokat is.
Iszlám – B) Az iszlám azt tanítja, hogy Allah megengedi, hogy hűséges követőit megtévesztsék, és félrevezessék a shirk (vagyis a bálványimádás és Isten mellé társak társítása) gyakorlására. Azt tanítják, hogy Jézus valójában nem halt meg a kereszten; helyette valaki más halt meg. Nos, én nem látok problémát abban, hogy Isten megtévesztette a gonosz rómaiakat és a zsidó hatóságokat. De nagy problémát látok az iszlám azon tételében, miszerint Allah hagyta, hogy Jézus összes követőjét megtévesztsék. Tehát közel 600 éven át Allah hagyta, hogy minden keresztény azt higgye, Jézus valóban meghalt, miközben Allah egy természetfeletti csodával megtévesztette őket, és soha senkinek nem árulta el. Ráadásul az Ószövetség – Krisztus ideje előttről – és az evangéliumok egyaránt azt tanítják, hogy Isten Atya. Ha ez téves lenne, akkor nem lehetne olyan súlyos bűn, mint amilyennek a Korán állítja, mert Allah évszázadokon át megengedte, hogy mindazok, akik követni akarták Őt, ezt higgyék. Vagy egy nagy hazugság létezett Mohamed előtt, vagy pedig Mohamed talált ki egy nagy hazugságot. Az egyiknek vagy a másiknak kell lennie.
Kereszténység-C) Remélem, nem egy weboldalról vette ezt a kérdést, mert ez a kérdés hazugságot használ fel egy súlyos vád megfogalmazásához. A „még nem” (görögül oupo, Strong-szám: 3768) kifejezés megtalálható a legkorábbi fennmaradt görög kéziratokban, nevezetesen a p66-ban és a p75-ben. Ahelyett, hogy csak Aland és társai szavára hagyatkoztam volna, utánanéztem, és egyértelműen mindkettőben szerepel. A kéziratokban itt nincsenek hiányosságok vagy rések.
A „még nem” kifejezés megtalálható a p66-ban, a p75-ben, a Vaticanusban, a bizánci lekcionáriumban, egyes szír, sahidikus kopt és későbbi kéziratokban.
A „nem” (görögül ouk) a Sinaiticusban, a Bezae Cantabrigiensisben, a bohair kopt, néhány szír, örmény, etióp, grúz kéziratban, a Diatessaronban, Chrysostom művében és későbbi kéziratokban található meg.
Tehát mindkét nézetet alátámasztó bizonyítékok bőven vannak, és a NIV valójában a legjobban kezeli ezt a kérdést azzal, hogy a „még” szót beleteszi a szövegbe, és lábjegyzetben feltünteti.
Iszlám-C) Yusuf 'Ali néhány kézirati eltérést beépített a Koránba a fordításában. Úgy tudom, hogy később Szaúd-Arábiában elégették a Korán-fordítását. A legújabb, amit Szaúd-Arábiából láttam, egyáltalán nem tartalmaz kézirati eltéréseket. Tehát egyrészt (tévesen) bírálhatja az NIV-t, mert megemlíti, hogy valami kézirati eltérés. Másrészt viszont nem kritizálhatjuk a Korán kézirati eltéréseinek teljes hiányát. Például Ubai Korán-példánya nem tartalmazott néhány szúrát, amelyek ma szerepelnek a Koránban. A muszlim tudós, Baidawi említ eltéréseket a 3:100; 6:91; 19:35; 28:48; 33:6 szúrákban és másutt is.
A 33:6-os szúrában azt kellene-e olvasni, hogy „A próféta közelebb áll a hívőkhöz, mint saját maguk, és feleségei az anyáik”, ahogyan az 'Uthman által egységesített szövegben szerepel?
Vagy inkább így kellene hangzania: „A próféta közelebb áll a hívőkhöz, mint saját maguk, és ő az apjuk, feleségei pedig anyáik”, ahogyan az Ubaj ibn Ka’b szövegében olvasható?
Erről bővebben olvashat William F. Campbell A Korán és a Biblia című művének 123. oldalán.
11. kérdés: Miért mondta Jézus, hogy a vezető lánya nem halt meg? (Máté 9:18–25; Lukács 8:41–56) Vagy Jézus hazudott, vagy nem tett csodát, de a szövegkörnyezet egyértelműen azt mutatja, hogy ezt csodának tekintették.
V: Két lehetőség van. Először is, Jézus metaforát használhatott. Még a Koránban is az áll, hogy Allah nem vet meg a metaforák használatát (2. szúra, 26. vers). Van azonban egy egyszerűbb magyarázat is. Jézus soha nem mondta, hogy a lány meghalt; ezt Jairus és a jelenlévők állították. Vagy a lány valójában csak kómában volt, vagy valamilyen más módon, amelynek során lelke még nem hagyta el a testét.
12. kérdés: Miért volt a Szentháromság tanítása [állítólag] ismeretlen az egyház számára a negyedik századig? Miért fogadták el ezt a tanítást [állítólag] szavazással, és nem kinyilatkoztatás útján? Miért volt a szavazó zsinat tagjai között [állítólag] túlnyomóan athanasianusok? Miért tették ezt az [állítólag] akkor még új tanításba vetett hitet az egyháztagság feltételévé? Miért száműzték és végezték ki az arianusokat?
V: Úgy tűnik, gyakori, hogy az emberek hamis állításokat találnak ki a Szentháromságról. A Szentháromság tanai mind a Bibliában, mind a korai keresztény írásokban megtalálhatók. Még a „Szentháromság” szó is egy hazugságot fogalmaz meg kérdés formájában, és több száz évvel eltér a valóságtól. Az első utalás a Szentháromságra az alábbi forrásból származik:
Theophilus antiochiai püspök (168–181/188) írta az Autolycushoz írt levelében (2:15).
Íme néhány további hivatkozás, amelyekben a „Szentháromság” szó szerepel
Tertullianus (200–220) volt a második, akiről feljegyzések szerint a „Szentháromság” kifejezést használta, a Praxeus ellen című levelében.
A római Novatianus (210–280) egy 32 fejezetből álló könyvet írt, a Szentháromságról szóló értekezést.
Alexandriai Kelemen (írta: 193–217/220) szintén beszélt a „Szent Háromságról” a Stromata 5:14-ben.
Origenész (Kr. u. 230–254) a De Principiis című műve 1. könyvének 3:7. fejezetében említi a Szentháromságot.
Számtalan további korai utalás bizonyítja, hogy az emberek hittek abban, hogy Jézus Isten volt, valamint a Szentháromság egyéb kulcsfontosságú aspektusaiban is. Íme egy részleges felsorolás.
| Vezető | Hivatkozások | Kijelentések és hitvallások |
| Ignatius: János apostol tanítványa, Kr. u. 107/116-ban halt meg | 17 helyen: Polikárphoz írt levél, 3. fejezet, Efézusbeliekhez írt levél, 7. fejezet | „Jézus az Isten” „Megtestesült Isten” |
| Diognetus, Kr. u. 130. | Mathetesnek | Krisztus, akit királyként, Istenként, emberként és megváltóként küldtek |
| Justinus vértanú: 110/114–165 | Párbeszéd Tryphóval, 55–56., 59., 61–64., 66., 74–78. fejezet | „Megérdemli, hogy Istent és Krisztust imádják.” Tévedett abban, hogy úgy gondolta, Krisztus előtt is létezett idő. |
| Theophilus Antiochiai, 115–181 | Autolükoszhoz 2:22 | Mi más lehet ez a hang [az Édenkertben], mint Isten Igéje, aki egyben az Ő Fia is? (Ő volt az első, aki a Szentháromság kifejezést használta |
| Tertullianus, Kr. u. 200–220/240 | A Praxeus ellen című mű teljes szövege | A második, aki használta a „Szentháromság” kifejezést. |
| Ireneusz: János apostol tanítványa. Kr. u. 120–202 | „Az eretnekségek ellen” 3:19:2 | „Jézus önmagában, saját jogán … Isten és Úr …” |
| Alexandriai Kelemen, Kr. u. 153–220 | Stromata 5:14, A Tanító |
„A Szent Háromság” Jézust dicsőítő himnusz: „Minden idő és tér Ura; Jézus, nemzetünk Megváltója;” |
| tanítványa, Hippolytus Irenaeus, Kr. u. 225–236 | A Noetus-féle eretnekség ellen | „Isten Fia, aki, lévén Isten, emberré lett.” |
| Origenes, az alexandriai, 184–254. | De Principis 1.3.8 Origenész korában nagyon ellentmondásos személyiség volt, de a Szentháromságról alkotott nézeteit senki sem vonta kétségbe. |
„A Szentháromság hatalma egy és ugyanaz.” |
| Novatianus, Kr. u. 210–280 | Értekezés a Szentháromságról | Ennyi elég. |
| Athanasius 296–373 között élt | Prédikáció a Lukács 10:22-ről | Összeforrva, de nem keveredve, elkülönülve, de nem elválasztva, oszthatatlanul, de nem fokozatok szerint |
| Kappadókiai Bazil 357–379 | 8. levél a caesareaiakhoz, a Szentlélekről | Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten. Az ariánus vita tárgyalása |
| Nüsszai Gergely, 335–394 | A három istenről, Eunomius ellen | az Atya és a Fiú természete azonos |
| Hilarius, 353–368 | Könyvet írt A Szentháromságról | Ennyi elég |
| Ambrosius, Milánó püspöke, 340–397 | A keresztény hitről | A Jelenések 4:8-ban szereplő „Szent, szent, szent” kifejezés a Szentháromságra utal. |
| János Aranyszájú, 370–407 | 3. homília János 1:1-ről | Az Ige örökkévalósága mint személy; teremtetlen |
| Hippói Szent Ágoston (354–430) | Mű: A Szentháromságról | Nem fogadta el a rangbeli különbségeket |
| Nesztóriusz: -i zsinat, Efézus, 431-ben | Elindította a nestorianizmust | Az a hite, hogy Jézus Isten volt, soha nem került bírálat alá |
| Alexandriai Cirill, 431–444 | Nestorius fő ellenfele az epheszoszi zsinaton | Elkezdte hangsúlyozni Mária, Isten anyja szerepét. (sajnos) |
| Írországbeli Patrik, 389–461 | nem írt sokat | Híres a lóhere-hasonlata |
Az arianusokat száműzték, de nem tudok olyan arianusról, akit kivégeztek volna.
Mivel a kérdező hamis állításokat tesz, nem alaptalan azt feltételezni, hogy a többi részről is hazudott. Felmerül a kérdés, vajon elolvasta-e a Nikaiai Zsinat jegyzőkönyveit [ahogyan én]. Sokan, talán a jelenlévők többsége eleinte nem látta tisztán a vita természetét. Addig nem születtek érdemi következtetések, amíg egy ariánus világosan nem magyarázta el az ariánus tanokat. Ekkor a keresztények reakciója már előre látható volt.
A Szentháromság tanát kinyilatkoztatás alapján állapították meg: ez egy korábbi kinyilatkoztatáson alapult, amelyet már az Újszövetségben is kinyilatkoztattak.
Most nézzük meg az iszlámot, és azt, hogy mi volt náluk a zsinatok helyett a nézeteltéréseik rendezésére.
A Teve-csata: Aisha, Mohamed felesége, és két tábornoka – akiknek mindkettőjének Mohamed a paradicsomot ígérte – sikertelenül harcoltak Ali ellen. A két tábornok [látszólag] mártírhalált halt [mert Mohamed a paradicsomot ígérte nekik], miközben a kalifa ellen harcoltak.
A Siffini csata: Mu’awiya és szíriai serege harcolt 'Ali serege ellen.
Ali kiirtotta a kharidzsitait, akik korábban, Siffin előtt még támogatták őt.
A mut’zalitákat hevesen üldözték, részben azért, mert azt tanították, hogy a Korán teremtett.
A szufikat gyakran üldözték és megölték.
Vagy talán a kérdés feltevője úgy gondolja, hogy egy tanácsnak nem konszenzussal vagy szavazással kellene eldöntenie a dolgokat, hanem az ellenzék hagyományos muszlim stílusban történő megölésével?
13. kérdés: Miért hasonlít Jézus annyira a mitológia többi szenvedő megváltójához? Miért nem hisznek a keresztények az ókori irodalomban rögzített többi szűzszületéses és megváltói történetben? Hogy lehet, hogy a keresztény úrvacsorázás szertartása [állítólag] már a korábbi pogány szertartásokban is létezett, ahol az istenek testét ették és vérét itták? Hogy lehet, hogy a keresztény keresztelés szertartása is létezett a korábbi pogány kultuszokban? Nem a kereszténység legmeghatározóbb tanításait asszimilálták valójában a helyi pogány kultuszokból? Hasonlóképpen, miért származnak a húsvét, a karácsony, a nagyböjt, a rogációs napok, a „ ” és mások pogány ünnepekből? Nem volt a kereszténységnek saját, legitim ünnepnaptára?
V: Először nézzük meg ezt a kérdést a kereszténységre, majd az iszlámra alkalmazva. Bár a Sátán hamisítványokat tud előállítani, a tény az, hogy a szenvedő szolgáról szóló prófécia Ézsaiás 53-ban megelőzte az összes római, a legtöbb görög és az összes skandináv irodalmat. Miért hisznek a muszlimok a Koránnak, amikor az azt mondja, hogy Jézus szűztől született, és miért értenek egyet a Koránnal abban, hogy Jézus a Messiás?
14. kérdés: Ha az Atya és a Fiú egyenrangú személyek, miért imádkozott Jézus az Atyához és könyörgött neki? (Máté 11:25). Imádkozhat-e Isten Istenhez?
V: Ez jó kérdés; a megértéshez kulcsfontosságú fogalmak a földi alázat és a háromszemélyű Istenen belüli kommunikáció.
Alávetés: Mielőtt a földre jött, Jézus önként kiüresítette magát (Filippi 2:6–8), és olyan lett, mint mi (Zsidók 2:17).
A földön Jézus alávetette magát Isten Atyának (Zsidók 5:7).
Távozásakor Jézus arra kérte az Atyát, hogy adja vissza neki azt a dicsőséget, amely a világ kezdete előtt megvolt neki (János 17:5).
Kommunikáció: Még a mennyben is teljes a kommunikáció az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. Isten kommunikálhat Istennel, mivel Isten háromszemélyű lény.
Háromszemélyű Isten: Isten bármi lehet, amivé csak akar, és az Újszövetségben kinyilatkoztatta nekünk, hogy Ő nem olyan, mint mi; Ő egy háromszemélyű Isten, akit Szentháromságnak nevezünk. A földön nincs semmi és senki, aki Istenhez hasonló lenne. Nem szabad saját tapasztalataink alapján korlátoznunk azt, hogy mi is Isten valójában, hanem inkább azt kell megtanulnunk, amit Isten kinyilatkoztatott.
15. kérdés: Hogyan lehet örök Fiú, amikor a Biblia a „született Fiúról” beszél, egyértelműen jelezve, hogy a Fiúnak volt kezdete? (János 3:16; Zsidók 1:5–6). Éppen ezért hagyták ki a „született” szót minden 1971 után kiadott új fordításból!!!
V: Nem vagyok biztos benne, hogy a kérdező miről beszél. Nem vagyok biztos benne, hogy a kérdező tudja, miről beszél. A mai két legnépszerűbb felnőtt Biblia egyike a New King James Bible (Újszövetség szerzői jog 1979). Ebben mindkét versben szerepel a „született” szó.
Jay P. Green Interlinear Translation of the Bible című művében (eredeti szerzői jog 1976) mindkét helyen szerepel a „begotten” szó.
Igaz, hogy más fordítások „egyetlen” fiúról beszélnek, de ez még mindig azt jelenti, hogy „egyedül született”, vagy ahogy a Wuest-fordítás mondja, „az egyetlen és egyedüli”.
Úgy tűnik, a kérdés feltevője úgy gondolja, hogy ha a Fiú az Atyától származik, akkor a Fiúnak kellett lennie egy kezdőpontjának, ahol teremtették. Hadd emlékeztessem a muszlim olvasót, hogy szinte minden muszlim (a mut’zaliták és néhány más kivételével) úgy hiszi, hogy a Korán teremtetlen, mégis a Korán Allah-tól származik.
16. kérdés: Ha Jézus a trónon ül, hogyan ülhet Isten jobbján? (Márk 16:19). Ül vagy áll Isten jobbján? (Apostolok cselekedetei 7:55). Vagy az Atya kebelében van? (János 1:1)
V: A kereszténységben Ő Isten jobbján lehet nagyjából hasonló módon, ahogyan az iszlámban Allahnak lehet trónja – mindkettő metafora. Mivel a 2. szúra 26. verse szerint Allah nem vet meg a dolgokhoz való hasonlatok használatát, gondolod, hogy Isten valaha is használt hasonlatokat, amikor átadta a Tórát és az evangéliumokat?
17. kérdés: Ki támasztotta fel Jézust a halálból? Az Atya (Efézus 1:20), Jézus (János 2:19–21) vagy a Szentlélek (Róma 8:11)?
V: Mindannyian részt vettek benne!
18. kérdés: Ha a Fiú és a Szentlélek egyenlő személyek az Istenségben, miért a Szentlélek elleni istenkáromlás megbocsáthatatlan, a Fiú elleni viszont nem? (Lukács 12:10).
V: Az, hogy egyenlőek, nem jelenti azt, hogy azonosak vagy megkülönböztethetetlenek lennének. A három személy természetükben és más szempontok szerint is egyenlő, de szerepükben és rangjukban különböznek egymástól. A Szentlélek a Szentháromság azon tagja, aki az emberek szívében munkálkodik, hogy üdvösségre vezesse őket. Ha szándékosan és véglegesen elutasítják a Szentlelket, nincs remény. Ha úgy halnak meg, hogy elutasítják az igazi Jézust, ők is a pokolba kerülnek, de ha Jézust utasítják el, a Szentlélek munkálkodhat bennük, hogy megváltoztassa a szívüket és az elméjüket.
19. kérdés: Ha a Szentlélek a Szentháromság egyenrangú tagja, miért beszél a Biblia mindig arról, hogy az Atyától vagy Jézustól küldték? (János 14:26; 15:26).
V: Természetükben egyenlőek, de szerepükben és rangjukban különböznek egymástól. Jézust is az Atya küldte. Az Atyát soha senki sem küldte. Nem szabhatunk korlátokat Istenre azzal kapcsolatban, hogy a Szentháromság egyes tagjai milyen szerepet kénytelenek betölteni. Inkább egyszerűen megtanulhatjuk, amit a Biblia mond nekünk arról, hogy a Szentháromság részei hogyan működnek együtt.
20. kérdés: Máté evangéliuma szerint Jézus Nagy Heródes uralkodása alatt született (Máté 2:1). Lukács evangéliuma szerint Jézus Izraelben az első népszámlálás idején született, amikor Quirinius volt Szíria helytartója (Lukács 2:2). Ez lehetetlen, mert Heródes i. e. 4 márciusában halt meg, a népszámlálás pedig i. sz. 6-ban és 7-ben történt, körülbelül 10 évvel Heródes halála után.
V: Nem, több népszámlálás is volt. Először a népszámlálásokat tárgyaljuk, majd Quiriniusról lesz szó.
A népszámlálások: Josephus említ egy „Cyrenius” által vezetett népszámlálást Kr. u. 6–7 körül (A zsidók története 17.13:5, írva Kr. u. 93–94 körül).
A Wycliffe Bibliai Szótár 319. és 414. oldalai szerint az Oxyrhynchus 225-ös papirusz (Milligan: Greek Papyri, 44–47. o.) azt állítja, hogy 14 évente tartottak népszámlálást. Suetonius és Tacitus például azt mutatják, hogy Augustus három népszámlálást rendelt el, amelyek közül a második Kr. e. 8–4 között zajlott.
Quirinius: Egy felirat tanúsága szerint Quirinius Kr. u. 6-tól volt Szíria kormányzója (ami túl késő Jézus születéséhez). Ez azonban Quirinius második kormányzói megbízatása volt. Az elsőt Kr. e. 12 és 6 között töltötte be, amikor hadjáratot vezetett a homanadensziak ellen Anatóliában. Nem tudjuk azonban, melyik tartomány kormányzója volt Quirinius az első alkalommal. Két nézet létezik:
Sir William Ramsay azt állítja, hogy Quirinius első alkalommal Szíria kormányzója volt. (Szíria az anatóliai hegyvidékkel határos.) Bár teljes nyilvántartásunk van az ebben az időszakban Szíriát irányító kormányzókról, és Quiriniust csak Kr. u. 6-tól említik, lehetséges, hogy Quirinius egy különleges, ideiglenes kormányzó volt e katonai hadjárat idején.
F.F. Bruce azt állítja, hogy Quirinius valószínűleg Galácia kormányzója volt. Galácia Anatóliában található. F.F. Bruce a The New Testament Documents: Are They Reliable? (IVP) című művének 86–87. oldalán megemlíti, hogy sok nyelvész a Lukács 2:2-t úgy fordítja, hogy „mielőtt” Quirinius Szíria kormányzója lett, nem pedig „miközben”.
Tertullianus (Kr. u. 200–240) a *Marcion ellen* című művének 4:19-es szakaszában azt írja, hogy a „Quirinius” nevet a „Saturninus” helyébe illesztették. Történelmileg tudjuk, hogy Saturninus Kr. e. 8-tól 6-ig volt Szíria kormányzója.
Mellékesen megjegyezzük, hogy az ókori világról sok mindent nem tudunk bizonyítani. Például a damaszkuszi érmék nem utalnak a város római megszállására Kr. u. 34 és 62 között. Ennek ellenére biztosak vagyunk abban, hogy a rómaiak akkoriban uralkodtak Damaszkuszban.
Lásd F. F. Bruce: The New Testament Documents: Are They Reliable? (Az Újszövetségi dokumentumok: Megbízhatók-e?) című művének 86–87. oldalát, ahol ezek a nézetek tárgyalásra kerülnek, valamint az Encyclopedia of Bible Difficulties (A Biblia nehézségeinek enciklopédiája) 365–366. oldalát és a When Critics Ask (Amikor a kritikusok kérdeznek) című mű 383–385. oldalát további információkért.
21. kérdés: János a bűnbánatért keresztelt (Máté 3:11). Mivel Jézus állítólag bűntelen volt, nem volt miért bűnbánatot tartania. Az a tény, hogy János megkeresztelte, mindig is [valójában soha nem volt] kínos helyzetet jelentett az egyház számára. Az evangéliumok nem adnak magyarázatot Jézus keresztelésére, eltekintve a Máté 3:14–15-ben szereplő [állítólag] értelmetlen magyarázattól: „hogy beteljesítsem az igazságot”. Más szakaszok, amelyek arra utalnak, hogy Jézus nem tartotta magát bűntelennek, szintén [állítólag] kínosak az egyház számára (Márk 10:18, Lukács 18:19).
V: Először beszéljünk a kereszténységről, majd az iszlámban arról a kínos helyzetről, hogy a „bűntelen” próféta kénytelen volt többször is bocsánatot kérni és megtisztulást kérni bűneiért.
Amikor valaki a Szentírás egy részét „értelmetlennek” minősíti, majd azt állítja, hogy nincs értelme, talán egyszerűen csak arról van szó, hogy nem akarja megérteni az értelmét.
Jézus azért keresztelkedett meg, hogy példát mutasson nekünk, és hogy azonosuljon velünk. Ha a kérdező megérti, miért volt Jézus jelen az utolsó vacsorán – amikor a kenyér és a bor elfogyasztása Jézus testének és vérének megemlékezését jelentette –, akkor talán megérti azt is, miért keresztelkedett meg Jézus.
Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: Allah teljesítette vagy elutasította Mohamed ismételt kérését? Amikor Mohamed imádkozott bűneinek megbocsátásáért, amikor Mohamed imádkozott megtisztulásáért, és amikor Mohamed félt a sír kínjaitól [nem a pokoltól, hanem a sírtól], vajon Allah azt mondta-e Mohamednek: „Ne vezess félre többé ezeket az embereket! Nem bocsáthatom meg bűneidet, mert nincsenek bűneid, amelyeket megbocsáthatnék”? Vajon Allah azt mondta: „Igen, megbocsátom neked gonosz bűneidet”, vagy Allah nem mondott semmit? Lásd a 40. szúra 55. versét; a 48. szúra 1–2. versét; Bukhari 1. kötet, 711. szám, 398. oldal; 1. kötet, 7., 19., 781. szám; 6. kötet, 3. szám; 8. kötet, 319. szám, 8. kötet, 407. szám (előző).
Mohamed itt hazudott? Mohamed így imádkozott: „Bűnt követtem el magam ellen, és bevallom bűneimet. Bocsáss meg minden bűnömet…” A Bukhari 1. kötet, 7., 19., 711., 781. szám; 6. kötet, 3. szám; 8. kötet, 319. szám, valamint a 8. kötet, 407. szám (előző) szintén említik Mohamed bűneit. A Bukhari 1. kötet, 234. szám, valamint a 8. kötet, 794. és 795. számában említett konkrét dolgok között szerepel az emberek végtagjainak levágása, szemük kiégetése és szomjúságban való halálra ítélésük. Lásd a Bukhari 9. kötet, 117. szám; 6. kötet, 198. szám, valamint a Fiqh us-Sunnah 1. kötet, 133. oldal.
Mohamed imádkozott Allahhoz, hogy bocsássa meg múltbeli és jövőbeli bűneit. Bukhari 8. kötet, 407. szám, 269. oldal. Mohamednek megbocsátották múltbeli és jövőbeli bűneit. Abu Dawud 3. kötet, 4945. szám, 1380. oldal
A Bukhari 9. kötet, 532. szám (400. o.) szerint Jézus a mennyben azt mondta, hogy Mohamed múltbeli és jövőbeli bűneit Allah megbocsátotta. Vajon egy muszlim szerint Jézus itt hazudott, mert Allahnak nem kellett semmit megbocsátania?
A Bukhari 6. kötet, 236. szám, 201. oldal szerint Mohamed bűneit a mennyben megbocsátották, de feltűnően hiányzik minden utalás Jézus bármely bűnének megbocsátására. Neki soha nem kellett bűnbocsánatot kérnie, míg Mohamednek igen.
Mohamed remegett a sírban váró gyötrelmeinek gondolatától. Sahih Muslim, 1. kötet, 1214. szám, 290. oldal. Talán Mohamed követőinek is így kellene tenniük. Lásd még: Sunan Nasa’i, 2. kötet, 1479. szám, 281–282. oldal.
22. kérdés: Máté, Márk és Lukács evangéliumában az utolsó vacsora a páska első napján zajlik [valójában nem, hanem a kovásztalan kenyér ünnepén] (Máté 26:17, Márk 14:12, Lukács 22:7). János evangéliumában [állítólag] egy nappal korábban kerül sor rá, és Jézust a páska első napján keresztre feszítik [valójában nem, hanem a páska előkészületi napján] (János 19:14).
V: A Máté 26:17, Márk 14:12 és Lukács 22:7 NEM a páska első napjáról beszél, hanem a kovásztalan kenyér ünnepének első napjáról. Ez csütörtök volt, az a nap, amikor a páska bárányt levágták, nem pedig péntek, amikor a páska-vacsorát elfogyasztották. Jézust nem a páska napján feszítették keresztre, hanem a János 19:14 szerint a páska előkészítési napján volt a kereszten. Ami az utolsó vacsorát és a keresztre feszítést illeti: mikor kezdődik egy nap? A zsidók számára napnyugtakor kezdődött, és az utolsó vacsora és a keresztre feszítés ugyanazon a napon történt.
23. kérdés: Mikor vitte Dávid a Szövetség Ládáját Jeruzsálembe? A filiszteusok legyőzése előtt vagy után? (a) Utána (2. Sámuel 5. és 6. fejezet). (b) Előtte (1. Krónikák 13. és 14. fejezet).
V: A szövetség ládájának útja két szakaszból állt, és a valódi kérdés az, hogy az első szakasz a filiszteusok elleni harc előtt, után, egyidejűleg történt-e, vagy nem szerepel a szövegben. Nincs ezzel probléma, ha rájövünk, hogy a szakaszoknak nem feltétlenül kell időrendi sorrendben állniuk. Hacsak egy szakasz nem a „majd” vagy „utána” vagy valami hasonló kifejezéssel vezeti be a következőt, akkor azok egyidejűleg vagy bármely sorrendben is előfordulhatnak.
Az út első szakasza: Dávid elhozta a ládát Kiriát-Jearimból, de miután Uzzát megölték, a ládát Obed-Edom, a gittita házában hagyta. (1 Krónikák 13; 2 Sámuel 6:1–11)
Harcok: A filiszteusok hadat üzentek Dávidnak, és Baál-Perazimnél, majd a Refaim-völgyben harcoltak. (1 Krónikák 14; 2 Sámuel 5:20–25
Az út második szakasza: Dávid elhozta a ládát Obed-Edom házából Jeruzsálembe. 1 Krónikák 15:1–29; 2 Sámuel 6:12–18
A 2 Sámuel 6:1-ben szerepel az „ismét” szó, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a harcok után történt. Az 1 Krónikákban sincs időrendet jelző szó.
24. kérdés: Mi volt Abija király anyjának a neve? (a) Mikája, Uriel lánya Gibeából (2. Krónikák 13:2). (b) Maaka, Absalom lánya (2. Krónikák 11:20). De Absalomnak csak egy lánya volt, akit Tamárnak hívtak
V: Bár a 2. Krónikák 11:20 nem mondja ki kifejezetten, hogy ez az Absalom azonos volt Dávid fiával, nagy valószínűséggel ugyanarról a személyről van szó.
A „735 Baffling Bible Questions Answered” című könyv 137. oldalán az áll, hogy a héber „bet” szó, amely „leányt” jelent, utódra is utalhat, és Maaka lehetett Absalom unokája. A „Hard Sayings of the Bible” című könyv 245. oldalán szintén említésre kerül, hogy a Mózes első könyve 46:15 egy olyan példa, ahol a „Lea fiai” kifejezés Lea leszármazottait jelenti.
Legalább három egyszerű, lehetséges megoldás létezik, amelyek nem járnak másolási hibákkal.
Absalom → Uriel → Maaka Absalomnak volt egy fia, Uriel, aki Gibeában élt, és akinek volt egy lánya, Maaka.
Uriel -> lánya + Absalom -> Maaka A Gibeában élő Urielnek volt egy lánya, aki feleségül ment Absalomhoz. Nekik született egy Maaka nevű lányuk.
Absalom → lánya + Uriel → Maaka Absalomnak volt egy lánya, aki feleségül ment a Gibeában élő Urielhez, és nekik született egy Maaka nevű lányuk.
25. kérdés: Jósua és az izraeliták elfoglalták-e Jeruzsálemet? (a) Igen (Jósua 10:23, 40). (b) Nem (Jósua 15:63).
Válasz: Nem elég csak elolvasni a Bibliát; figyelmesen kell olvasni. Tévedés azt állítani, hogy a Józsué 10:23,40 szerint elfoglalták Jeruzsálemet. Az izraeliták csatában legyőzték a seregeket, öt kánaáni királyt fogtak el egy barlangból, és leigázták a földet, de a Józsué könyvében nincs olyan vers, amely azt állítaná, hogy elfoglalták Jeruzsálemet.
26. kérdés: Ki volt József, Mária férje apja? (a) Jákób (Máté 1:16). (b) Héli (Lukács 3:23).
V: Jákób volt József apja, Héli pedig a legközelebbi biológiai ős, Mária apja. A Lukács 3:23 szerint Jézus – úgy vélték – József fia volt. Ez a görög szövegben szerepel, és a kérdező már feltett egy hasonló kérdést a 3. kérdésnél.
27. kérdés: Jézus Dávid melyik fiától származott? (a) Salamon (Máté 1:6). (b) Nátán (Lukács 3:31).
V: Biológiailag Jézus Nátántól származott. Jogi szempontból Jézusnak joga volt a Dávid-házhoz, mint József törvényes (nem biológiai) fia, aki Salamon leszármazottja volt.
28. kérdés: Ki volt Sealtiel apja? (a) Jekonja [Jeconiah] (Máté 1:12). (b) Néri (Lukács 3:27).
V: Több személy is volt, akit Shealtielnek és Zerubbábelnek hívtak.
A Máté 1:12-ben a sorrend a következő: Jósiás (nagyapa) -> Jekonja -> Shealtiel -> Zerubbábel -> Abiud -> Eliakim
A Lukács 3:26–27-ben a sorrend: Melki → Neri → Shealtiel → Zerubbábel → Réza → Joannás → Júda → József
Az 1 Krónikák 3:15–17-ben a genealógia így hangzik: Jósiás → Jojakim → Jekonja → Shealtiel és Pedaia. Shealtielről nem említik, hogy lennének gyermekei, de a királyi vérvonal következő tagja Pedaia fia, Zerubbábel.
Mária és József családfái Dávidig megegyeztek, majd eltértek egymástól. Ezt követően sem az ősök, sem az utódok tekintetében nincs közöttük hasonlóság. Lehet, hogy a Lukács evangéliumában szereplő Shealtielt és Zerubbabelet az 1 Krónikák 3:15–17-ben és a Máté evangélium 1:12-ben említett kormányzók tiszteletére nevezték el. Ne feledjük azt sem, hogy a Lukács evangélium 3:26–27-ben említésre kerül Júda és József, de ezek más személyek voltak, mint Júda, Jákób fia, József, Jákób fia, és József, Mária férje.
29. kérdés: Zerubbábel melyik fia volt Jézus Krisztus őse? (a) Abiud (Máté 1:13). (b) Réza (Lukács 3:27). Zerubbábel hét fia azonban a következő: i. Mesullám, ii. Hanánia, iii. Hasuba, iv. Ohel, v. Berekiás, vi. Hasadiás, viii. Jusabhesed (1 Krónikák 3:19, 20). Az Abiud és Résa nevek sehova sem illeszkednek.
V: Mindkettő, mert amint az előző válasz is mutatja, két Zerubbábel nevű férfi volt, így nem várható, hogy Rhesa megjelenjen az 1 Krónikák 3:19,20-ban, mivel az 1 Krónikák 3:19-ben szereplő fiúk a kormányzó Zerubbábel fiai voltak. Az Abiud névnek egyeznie kellene, így vagy a görög szövegben, vagy a héber szövegben lehetett írnoki hiba. A Holt-tengeri tekercsek tanulmányozása megmutathatná, melyikről van szó, csakhogy az 1 Krónikákból a Holt-tengeri tekercsekben megőrzött egyetlen rész az 1 Krónikák 7:24.
30. kérdés: Ki volt Uzzia apja? (a) Jorám (Máté 1). (b) Amázia (2. Krónikák 26:1).
Válasz: Máté nem sorolta fel minden nemzedéket, hanem kihagyott néhányat, amit megtehetett, mivel a „apa” szó görögül és héberül is ősöket jelent. A 2. Krónikák 22:1; 22:11; 24:27 és 26:1 szerint a genealógia a következő: Jehorám/Jorám → Aháziás → Joás- > Amáziás → Uzzia. Ismét: az „apa” szó őst is jelent, és Jorám volt Uzzia őse.
31. kérdés: Ki volt Jekonja apja? (a) Jósiás (Máté 1:11). (b) Jojakim (1. Krónikák 3:16
V: Az „apa” szó gyakran ősöt jelent, ahogyan a „fiú” szó is gyakran leszármazottat jelent, például Jézus, Dávid fia. Az 1. Krónikákból kiderül, hogy a jó király Josiás volt Jekonja nagyapja, a gonosz Jojakim pedig az apja.
32. kérdés: Hány nemzedék telt el a babiloni száműzetéstől Krisztusig?
(a) Máté szerint tizennégy (Máté 1:17).
(b) De a nemzedékek alapos számbavétele alapján csak tizenhárom látszik (lásd Máté 1:12–16).
Válasz: Három 14 nevet tartalmazó sorozat van, de ezek nem adódnak össze, mivel az első lista Ábrahámtól Dávidig terjed, beleértve őt is, a második lista pedig Dávidtól a száműzetésig tart. Probléma adódhatna, ha Máté azt állította volna, hogy 42 nemzedék volt, de Máté soha nem mondta, hogy az összeg 42 lenne. Máté feltehetően csak mellékesen említette a három 14 nevet tartalmazó sorozatot, hogy könnyebb legyen megjegyezni.
33. kérdés: Ki volt Sela apja? (a) Kainan (Lukács 3:35–36). (b) Arfaxád (Mózes 1. könyve 11:12).
Válasz: A válasz szinte megegyezik a 31. kérdés válaszával. Az „apa” jelenthet ősöt is, a „fiú” pedig leszármazottat.
Arfaxád volt Sela apja/őse a Mózes első könyve 10:24 szerint.
A Lukács evangéliuma szerint Sela Kainan fia/leszármazottja volt, aki pedig Arfaxád fia/leszármazottja volt.
34. kérdés: Hány állaton lovagolt be Jézus Jeruzsálembe?
(a) Egyen – egy csikón (Márk 11:7; vö. Lukács 19:35). „És odavitték a csikót Jézushoz, és ruháikat terítették rá; ő pedig felült rá.”
(b) Kettőn – egy csikón és egy szamáron (Máté 21:7). „Odahozták a szamarat és a csikót, ruháikat ráterítették, és ő felült rájuk.”
V: Két állat volt jelen, egy szamár és annak csikója/utódja, amint azt a Máté 21:2–6 mondja. Mind a Márk 11:7, mind a Lukács 19:35 azt mondja, hogy Jézus a csikóra/utódra ült fel. Mellékesen megjegyezzük, hogy az első személy, akiről tudjuk, hogy válaszolt erre az állítólagos ellentmondásra, Justinus a Mártír volt a „Párbeszéd Tryphóval, a zsidóval” című művének 53. fejezetében, amelyet körülbelül Kr. u. 138–165 között írt.
35. kérdés: Hogyan jött rá Simon Péter, hogy Jézus a Krisztus? (a) Mennyei kinyilatkoztatás révén (Máté 16:17). (b) Testvére, András mondta el neki (János 1:41).
V: Péter János 1:41-ben András (csekély) tanúsága alapján hallotta, hogy Jézus a Krisztus, de csak később, Máté 16:17-ben tudta meg biztosan a Szentlélek sugallatai alapján, hogy Jézus a Krisztus.
36. kérdés: Megengedte-e Jézus tanítványainak, hogy botot vigyenek magukkal az útjukon? (a) Igen (Márk 6.) (b) Nem (Máté 10:9; Lukács 9:3).
V: Jézus különböző utazásokra eltérő utasításokat adhatott. Másrészt valószínűleg egyszerűen csak írnoki hiba lehet, amelynek következtében a Márk-evangélium fennmaradt másolataiban a „nem” helyett a „csak” szó került be. Görögül a „csak” és a „nem” közötti különbséget a kétbetűs görög „ei” szó hozzáadása jelzi.
37. kérdés: Heródes azt hitte, hogy Jézus Keresztelő János? (a) Igen (Máté 14:2; Márk 6:16). (b) Nem (Lukács 9:9)
V: Lukács 9:7 szerint Heródes zavarba jött, tehát nem tudta, mit gondoljon. Lukács 9:7–9 így szól: „Amikor Heródes, a tetrarch, hallott mindarról, ami történt, zavarba jött. Mert egyesek azt mondták, hogy János feltámadt a halálból, mások, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy egy régi próféta támadt fel. – Jánost lefejeztem – mondta Heródes –, de ki ez az ember, akiről ilyeneket hallok? – És folyton igyekezett megpillantani Jézust.”
A Máté 14:2-ben Heródes így szól kísérőihez: „Ez Keresztelő János; feltámadt a halálból!” A Márk 6:16 hasonlóan fogalmaz: „János, akit lefejeztem, feltámadt!” Ne feledjük, hogy a görög szövegben nem voltak írásjelek. Amit itt felkiáltójelként láthatunk, az kérdőjel is lehetett volna.
38. kérdés: Felismerte-e Keresztelő János Jézust a keresztség előtt? (a) Igen (Máté 3:13–14). (b) Nem (János 1:32, 33).
V: Ne feledjük, hogy Keresztelő János és Jézus unokatestvérek voltak, így János már ismerte Jézust. A Szentlélek azonban a keresztség során, pontosan abban a pillanatban erősítette meg, amikor Jézus feljött a vízből, hogy Ő a Messiás (Máté 3:13–14). János nem láthatta volna ezt a megerősítést, ha nem látta volna, hogy a Szentlélek galambként leszáll Jézusra. A János 1:32, 33 nem azt rögzíti, hogy János mikor látta a Szentlélek leszállását Jézusra. Inkább azt rögzíti, hogy János másoknak elmondta, hogy látta, ahogy a Szentlélek galambként leszállt Jézusra. Mivel a János-evangélium nem határozza meg, mikor keresztelték meg Jézust, ezért téves azt állítani, hogy János szerint ez a keresztelés után történt.
39. kérdés: Felismerte-e Keresztelő János Jézust a keresztség után? (a) Igen (János 1:32, 33). (b) [állítólag] Nem (Máté 11:2).
Válasz: A Máté 11:2 nem azt mondja, hogy János már nem ismerte fel Jézust. Inkább arról van szó, hogy János egy kételyekkel teli időszakot élt át, és arra késztette Jézust, hogy bizonyítsa be a világnak, ki is Ő valójában.
40. kérdés: A János evangéliuma szerint mit mondott Jézus arról, hogy saját magáról tanúskodik? (a) „Ha magamról tanúskodom, a tanúságom nem igaz” (János 5:31).
(b) „Még ha magamról is tanúskodom, a tanúságom igaz” (János 8:14).
Válasz: János 5:31-ben Jézus arra utalt, hogy ha valaki – beleértve őt magát is – lenne az egyetlen tanúja saját magának, akkor a bizonyságot egy pártatlan bíróság nem tekintené érvényesnek. Abszurd lenne azt gondolni, hogy Jézus azt mondja, nem hajlandó kijelenteni, hogy ő a Messiás vagy Isten Fia ( ).
Hasonlóképpen a János 8:14-ben Jézus azt mondja, hogy bár ő tanú, nem ő az egyetlen tanú önmaga mellett; az Atya is tanú önmaga mellett. Ezt a tanúságot Jézus csodái is megerősítették.
41. kérdés: Amikor Jézus belépett Jeruzsálembe, még aznap megtisztította a templomot?
(a) Igen (Máté 21:12).
(b) Nem. Bement a templomba, és körülnézett, de mivel már nagyon késő volt, nem tett semmit. Ehelyett Betániába ment, hogy ott töltse az éjszakát, és másnap reggel tért vissza, hogy megtisztítsa a templomot (Márk 11:1–17).
Válasz: Jézus diadalmas bevonulással érkezett Jeruzsálembe, majd ott töltötte az éjszakát. Másnap Jézus ismét belépett Jeruzsálembe, és kiűzte a pénzváltókat a templomból. A Máté 21:11–12 kihagyja az éjszaka eltöltését és a Jeruzsálembe való visszatérést, de a részletek kihagyása nem jelent hibát.
42. kérdés: Az evangéliumok szerint Jézus megátkozott egy fügefát. A fa azonnal elszáradt?
(a) Igen. (Máté 21:19).
(b) Nem. Egy éjszaka alatt hervadt el (Márk 11:20).
(Eddig nem értettem, miért átkozta meg Jézus a fügefát a
?????)
V: A Márk 13:28–29 azt mutatja, hogy a fügefák a zsidó nemzetet szimbolizálták, és a gyümölcs hiánya azt jelképezte, hogy a zsidók többsége nem fogadta el Jézust.
Jézus valószínűleg kétszer átkozta meg a fügefát. Először egy reggel [hétfőn vagy kedden] átkozta meg Márk 11:12–14 szerint, majd másnap Máté 21:18–19a szerint. Bár nem szerepel, hogy mikor kezdődött el a kiszáradási folyamat, a fa azonnal elszáradt, miután másodszor is megátkozták Máté 21:19b–22 szerint. (lásd még Márk 11:20–25). Ugyanez történt a zsidókkal is. A nemzet átok alatt állt, mert a Golgotán elutasította Jézust, de ennek nem látszott azonnali következménye. Ezt követően azonban a rómaiak elleni felkelések és a zsidók által az egyház ellen folytatott üldözés időszaka következett. Később a zsidók fellázadtak a rómaiak ellen, és Jeruzsálemet Kr. u. 70-ben elpusztították.
A fügefát azért átkozták meg, mert Izráel népének jelképe volt, de ennél több információ is van erről. A „Hard Sayings of the Bible” (A Biblia nehéz mondásai) című könyv 441–442. oldalán, W. M. Christie „The Barren Fig Tree” (A terméketlen fügefa) című cikkéből származó információk alapján további részletek olvashatók. Az írás szerint március vége felé levelek kezdenek megjelenni a fügefákon, és zöld mandula méretű, palesztin arab nyelven „taqsh”-nak nevezett kis dudorok nőnek rajtuk. Ezek lehullanak, mivel nem igazi füge, de a parasztok éhségükben mégis megeszik őket. Ha azonban a fügelevelek taqsh nélkül jelennek meg, akkor nem lesz füge.
43. kérdés: Amikor Pál a damaszkuszi úton járt, fényt látott és hangot hallott. Hallották-e a hangot azok is, akik vele voltak? (a) Igen (ApCsel 9:7). (b) Nem (ApCsel 22:9).
Válasz: Az ApCsel 9:7 szerint a Saullal/Pállal utazó férfiak csak egy hangot/hangzást hallottak (ApCsel 9:7). Azonban – ellentétben az ApCsel 22:9-cel – nem hallották azt a hangot, amely Saullal/Pállal beszélt. Lehet, hogy az emberek hallanak egy hangot, de nem értik a szavakat.
44. kérdés: Amikor Pál meglátta a fényt, a földre esett. Az útitársai is a földre estek? (a) Igen (ApCsel 26:14). (b) Nem (ApCsel 9:7).
V: Amikor az emberek a földre esnek, később felállhatnak, és szó nélkül állhatnak ott.
45. kérdés: A hang ott helyben pontosan megfogalmazta-e, hogy mik lesznek Pál feladatai? (a) Igen (ApCsel 26:16–18).
(b) Nem. A hang arra parancsolta Pálnak, hogy menjen be Damaszkusz városába, és ott meg fogják mondani neki, mit kell tennie. (ApCsel 9:7; 22:10).
V: Nincs ellentmondás ezek között a versek között: Először is, íme a hivatkozott versek.
ApCsel 9:7 „A Saullal utazó emberek szóhoz sem jutva álltak ott. Hallották a hangot, de senkit sem láttak.”
Az ApCsel 26:16–18-ban Jézus szól Saulushoz: „De kelj fel, és állj a lábadra! Mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá és tanúvá tegyelek mindazon dolgokról, amelyeket tőlem láttál, és amelyeket még meg foglok mutatni neked. Megmentelek a saját népedtől és a pogányoktól. Hozzájuk küldelek, hogy megnyisd a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, és örökséget kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit szentelt meg.”
Apostolok cselekedetei 22:10 „Állj fel, és menj Damaszkuszba! Ott megmondják neked mindazt, ami rád van bízva.”
Az ApCsel 26:16–18 egy ilyen átfogó vázlatot ad arról, ki lesz a tarsusi Saul. Nincsenek részletek arról, mit kell Saultól tennie, kivéve, hogy valamilyen módon megnyitja a szemüket, és elfordítja őket a sötétségtől a világosság felé. Nem, nem csupán a damaszkuszi tanulmányokra volt szükség, hanem hét évnyi tanulásra Arábiában is, mielőtt Pál pontosan megtudta volna, mit kell tennie és hogyan.
46. kérdés: Mit tett Júdás azzal a vérpénzzel, amelyet Jézus elárulásáért kapott?
(a) Vett egy mezőt (ApCsel 1:1)
(b) Az egészet a templomba dobta, és elment. A papok nem tehették a vérpénzt a templomi kincstárba, ezért azt használták fel egy mező megvásárlására, hogy idegeneket temethessenek el (Máté 27:5).
Válasz: Mindkettő, bár az első közvetett módon történt. Júdás a pénzt a templomba dobta. A papok a pénzt arra használták, hogy Júdás nevében megvásárolják a mezőt.
47. kérdés: Hogyan halt meg Júdás?
(a) Miután a pénzt a templomba dobta, elment, és felakasztotta magát (Máté 27:5).
(b) Miután a gonosz cselekedete árán megvette a mezőt, fejest zuhant, kettészakadt a hasa, és minden bele kiömlött (Apostolok cselekedetei 1:1).
Válasz: Engedjék meg, hogy feltegyek egy hátborzongató kérdést. Miután valaki felakasztja magát, és ha senki nem veszi le a holttestet, és az állatok sem viszik el, miközben a fán lóg, mi történik a holttesttel? Gondolják, hogy örökre sértetlen marad? – Természetesen nem.
Lehetséges az is, hogy Júdás egy szikla peremén próbált felakasztani magát, de nem sikerült neki, mert elszakadt a kötél.
48. kérdés: Miért hívják azt a mezőt „Vérmezőnek”?
(a) [Állítólag] azért, mert a papok a vérpénzért vették meg (Máté 27:7–8).
(b) Mert Júdás ott véres halált halt (Apostolok cselekedetei 1:19).
Válasz: A két szakasz között nincs ellentmondás.
A Máté 27:7-8 nem azt mondja, hogy kizárólag azért nevezték el így, mert a papok vérpénzért vették meg. A Máté 27 szerint a) Júdás felakasztotta magát, b) vérpénzért vették meg, és c) ide temették el a külföldieket.
Az Apostolok cselekedetei 1:19 csak annyit mond, hogy a jeruzsálemi emberek hallottak arról, hogy a) Júdás meghalt, b) vérpénzért vették meg, és ezért Vérmezőnek nevezték el.
49. kérdés: Heródes meg akarta-e ölni Keresztelő Jánost? (a) Igen (Máté 14:5).
(b) Nem. Heródiás, Heródes felesége akarta megölni.
De Heródes [félt Keresztelő Jánostól, és] tudta, hogy igaz ember, ezért megóvta őt (Márk 6:20).
Válasz: Heródes itt kettős szándékú volt. Heródes azt akarta, hogy Jánost megöljék, de nem akarta, hogy úgy tűnjön, ő az, aki a halálát akarja. Heródes két okból is félhetett Jánostól. Ha Heródes egyszerűen csak szeszélyesnek tűnő kivégzést rendezett volna, az emberek egyáltalán nem tisztelték volna őt. De azután is, hogy Heródes börtönbe vetette Jánost, hogy megölesse, talán meggondolta magát. Ha János valóban próféta volt, hogyan állna Heródes Isten előtt? Heródiás azonban megoldotta Heródes összes problémáját és habozását azzal, hogy a lányán keresztül rávette Heródest, hogy megígérje János Keresztelő megölését. Vagyis Heródiás legalábbis Heródes e földi életbeli problémáit megoldotta.
50. kérdés: Ki volt Jézus tizenkettő közül a tizedik tanítványa?
a) Thaddäus (Máté 10:1–4; Márk 3:13–19).
(b) Jakab fia, Júdás a megfelelő név Lukács evangéliumában (Lukács 6:12–16).
Válasz: Thaddaeus azonos Jakab fiával, Júdással a Lukács 6:16-ban és az Apostolok cselekedetei 1:13-ban, hasonlóan ahhoz, ahogy Péter és Simon ugyanaz a személy. Talán a keresztre feszítés után Thaddaeus nem akarta, hogy Júdásnak hívják, mert ez összetéveszthető lett volna Júdás Iskarióttal. Júdás héber név. Egyes görög kéziratokban Thaddaeus szerepel, másokban „Lebbaeus”, míg ismét másokban „Lebbaeus, akit Thaddaeusnak neveztek/akinek ez volt a vezetékneve”. Asimov Biblia-kalauzának 908. oldalán az áll, hogy a „Lebbaeus” a „Levi” görög alakja.
51. kérdés: Amikor Jézus belépett Kapernaumba, meggyógyította egy százados szolgáját. A százados személyesen jött-e Jézushoz ezzel a kéréssel? (a) Igen (Máté 8:5).
(b) Nem. Elküldött néhány zsidó vént és barátait (Lukács 7:3, 6).
Válasz: A százados zsidó közvetítőket küldött; Máté valószínűleg kihagyta a közvetítőkre vonatkozó részleteket , mert nem akarta elhomályosítani azt a tényt, hogy Jézus egy nem zsidónak segített – állítja az „Expositor’s Bible Commentary” 8. kötete, 200. oldal. A NIV Study Bible 1453. oldala hozzáteszi, hogy hasonlóképpen, amikor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust a Máté 27:26-ban, Máté NEM azt mondja, hogy Pilátus személyesen korbácsolta meg Jézust, hanem hogy megkorbácsoltatta Jézust.
52. kérdés: Jézuson kívül felment-e még valaki a mennybe? (a) Nem (János 3:13).
(b) Igen. „És Illés forgószélben felment a mennybe” (2 Királyok 2:11).
Válasz: Ehhez a kérdéshez a keresztény teológia alapos ismerete szükséges. Miután az Ószövetség hívőinek földi élete véget ért, a Paradicsomba kerültek, hogy Istennel éljenek, amelyet a Lukács 16:22-ben Ábrahám kebelének is neveznek. Azonban senki sem jutott el abba a Mennybe, ahol Jézus most van, amíg Jézus meg nem halt és feltámadt. Ezért mondta Jézus a jobb oldalán lévő tolvajnak: „Ma velem leszel a paradicsomban.”
53. kérdés: Kinek adták el a midianiták Józsefet? (a) „Az ismaelieknek” (1Mózes 37:2). (b) „Potifárnak, a fáraó tisztjének” (1Mózes 37:36).
V: A válasz nyilvánvalónak kell lennie. Jákób többi fia ekkor még nem utazott le Egyiptomba, ahol Potifár élt. Józsefet közvetlenül az ismaelieknek adták el, akik aztán eladták őt Potifárnak. Az ismaeliek nem akarták Józsefet rabszolgának; ők csupán a szállítók voltak, akik elcserélték őt Potifárnak.
54. kérdés: Ki vitte Józsefet Egyiptomba?
(a) Az ismaeliek megvették Józsefet, majd „elvitték Józsefet Egyiptomba” (1Mózes 37:25,27).
(b) „A midianiták eladták őt Egyiptomban” (1Mózes 37:36).
(c) József így szólt testvéreihez: „Én vagyok a testvéretek, József, akit
eladtatok Egyiptomba” (Mózes első könyve 45:4).
Válasz: Bár a „midianiták” vagy az „izmaeliták” kifejezések mindegyike írnoki hiba lehet, van egy másik magyarázat is. A midianiták és az izmaeliták nem voltak egymástól elkülönítve, és a két kifejezést felcserélhetően használták. Még ma is az arabok a Bahreinben élő kánaániták unokatestvéreitől, valamint más sémi és hamita népektől származnak, továbbá olyan ősöktől, akik nem Ismáel leszármazottai. Amikor az arabok azt mondják, hogy Ismáeltől származnak, abban is van némi igazság, mert ezek a népek mind egymás között házasodtak. Emellett Ábrahámnak hét másik fia is született Keturától, és ezek közül néhány Midján, Sába és Dédán volt.
Ami a c) pontot illeti: József testvérei közvetve, arab kereskedőkön keresztül adták el őt Egyiptomba.
55. kérdés: Ki ölte meg Góliátot? (a) Dávid (1 Sámuel 17:23, 50). (b) Elhanán (2 Sámuel 21:19).
Válasz: A 2 Sámuel 21:19-ről fennmaradt szövegváltozatainkban nyilvánvalóan egy másolási hiba található, mivel kihagyták a „Lahmi, a testvére” kifejezést.
Az 1 Krónikák 20:5 szerint Elhanan megölte Lahmit, Góliát testvérét.
Ez a másolási hiba könnyen nyomon követhető a „Hard Sayings of the Bible” című könyv 212–213. oldalán, amely teljes héber nyelvű elemzést tartalmaz.
56. kérdés: Ki ölte meg Sáult? (a) „Sául fogta a saját kardját, és ráesett… Így halt meg Sául
meghalt...” (1 Sámuel 31:4–6). (b) Egy amalekita ölte meg (2 Sámuel 1:1–16).
Válasz: Sául öngyilkos lett. A 2. Sámuel 1:1–16 nem azt mondja, hogy egy amalekita megölte Sáult. Inkább azt mutatja, hogy egy amalekita azt állította Dávidnak, hogy ő ölte meg Sáult. Az amalekita hazudott, jutalmat remélve, de Dávid ehelyett kivégeztette őt.
57. kérdés: Miért tanítja az Ószövetség [állítólag] azt, hogy nincs pokol, míg az Újszövetség azt tanítja, hogy van? A „fokozatos kinyilatkoztatás” elmélet nem magyarázza meg a bibliai szövegek közötti ellentmondásokat.
V: Az Ószövetség valóban tanít a pokolról, bár nem olyan egyértelműen.
„De te a Seolba leszel taszítva, a mélység legmélyebb bugyraiba.” Ézsaiás 14:15
„Ki közülünk lakhatna a emésztő tűzben? Ki közülünk lakhatna az örök lángokban?” Ézsaiás 33:14
A mélység: Jób 33:24; Zsoltárok 30:9
Ezékiel 32:18–31 hosszú leírást ad azokról, akik a mélységben vannak. Azt mondja a már a mélységben lévő fáraóról, hogy meglátja ott a többieket, és megvigasztalódik a sokaságuk láttán.
Ézsaiás 66:24 szerint a féreg nem hal meg, és a tűz nem aludik ki azok számára, akik Isten ellen harcoltak.
Végül: meddig fog tartani a pokol? Az a tűz, amelyet Isten azok ellen gyújtott, akik gyűlölik Őt, örökké égni fog. (Jeremiás 17:4)
58. kérdés: Miért tanítja az Ószövetség nagy része, hogy nincs túlvilág (lásd például a Prédikátor 9:5–6-ot), míg az Ószövetség későbbi írásai és az Újszövetség igen?
V: Nem olyan túlvilágról tanít, mint az iszlám, hanem arról, hogy van túlvilág.
„És sokan, akik a föld porában alszanak, felébrednek: egyesek az örök életre, mások pedig szégyenre és örök megvetésre.” Dániel 12:2
„De Isten megváltja az én életemet a sírból, mert bizony magához fog venni engem.” Zsoltárok 49:15
„Az élet útja felfelé vezet a bölcs számára, hogy elkerülje a Szeolba való leereszkedést.” Példabeszédek 15:24
Jób 19:26–27 – „Még ha el is pusztul a bőröm, mégis a testemben látni fogom Istent. Saját szememmel fogom látni Őt; a szemem meg fogja látni Őt, és nem idegenként. Hogyan vágyakozik bennem a szívem!”
Van hely azok számára a túlvilágon, Jób 26:6; Zsoltárok 139:8
A 2 Sámuel 12:23-ban, amikor Dávid azt mondta, hogy ő elmegy elhunyt fiához, de a fia nem tér vissza hozzá, Dávid abból indult ki, hogy a fia még mindig létezik, és nem semmisült meg.
Dávid a Zsoltárok 23:6-ban azt mondta, hogy örökké az Úr házában fog lakozni
Dávid megjövendölte a Zsoltárok 16:10-ben, hogy Isten nem hagyja a [Szent] lelkét a Seolban.
Bár az igaz szolgát megölik, ő meglátja utódjait az Ézsaiás 53:10–11-ben:
(az idézetek a BSB-ből származnak)
Bár az Ószövetség nem olyan egyértelmű, mint az Újszövetség, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben hiányzik egy másik fogalom: a muszlim teológia szerint a temetőben még bomló testükben lévő emberek kínzása. Elnézést kérek a következő szakasz hosszúságáért, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ezt megfelelően megalapozzuk a muszlim teológiában.
A sírban való gyötrelem tény. Sunan Nasa’i 2. kötet, 1311. sz., 199. o.
Az emberek először a sírban vannak. Ezután a mennybe vagy a pokolba kerülnek. Ibn-i-Majah, 5. kötet, 4268. szám, 500–501. o.
A mártírokon kívül minden muszlimot megítélnek a sírjukban. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 2057. szám, 533. oldal; Bukhari, 1. kötet, 184. szám, 126. oldal
A muszlimokat némi gyötrelem éri sírjaikban. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 2066. szám, 536. oldal
A próféták teste a sírjukban él, és hallanak. Abu Dawud, 1. kötet, 514. lábjegyzet, 269. o.
Egy éjszaka Mohamed látta, hogy Mózes a sírjában imádkozik. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 1637. szám, 1640. oldal
A sírjukban fekvő muszlimok hallják az emberek lépteinek hangját. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 2054–2055. sz., 531–532. o.
A hitetleneket sírjukban büntetik, ha családtagjaik sírnak értük. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 1851–1862. sz., 477–451. o.
Mohamed hallotta, hogy két halottat kínoznak a sírjukban. Sunan Nasa’i 2. kötet, 2072A. sz., 2. kötet, 2072B. sz., 539. o.
Meghalt egy zsidó asszony, és Mohamed azt mondta, hogy rokonai siránkozása kínozza őt a sírjában. Ibn-i-Majah, 2. kötet, 1595. sz., 446. o.
A zsidókat a sírjukban kínozzák. Sunan Nasa’i 2. kötet, 2063. sz., 535. o.
Egy zsidó asszony állítólag azt mondta, hogy az embereket azért kínozzák a sírban, mert vizelettel bemocskolták magukat. Sunan Nasa’i 2. kötet, 1348. szám, 217. oldal
Egy embert a sírjában kínoztak azért, mert vizelettel bemocskolta magát. Bukhari, 1. kötet, 215., 217. szám, 141., 142. oldal; Ibn-i-Majah, 1. kötet, 347–349. szám, 198–199. oldal
Egy zsidót, aki megtiltotta a többi zsidónak, hogy felvágják magukat ott, ahová vizelet hullott, a sírjában megbüntették. Abu Dawud 1. kötet, 22. szám, 6. oldal
Ha Mohamed friss gallyat tesz egy sírra, az jót tehet a hitetlen halottaknak. Sahih Muslim, 1. kötet, 575., 576. sz. és 496. lábjegyzet, 171–172. o.
Még Mohamed is menedéket keresett a sírban váró kínok elől. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 2065. sz., 535. o.; 2. kötet, 2069. sz., 537. o.; 2. kötet, 2071. sz., 538. o.
„…hallotta, hogy a Próféta menedéket kért Alláhtól a sírban váró büntetéstől.” Bukhari, 2. kötet, 458. szám, 258. o.
Egy zsidó asszony azt mondta Mohamednek vagy egy muszlim férfinak, hogy a sírban bíróság elé állítják őket. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 2068. sz., 537. o.
Egy zsidó nő azt mondta Mohamednek: „Allah óvjon meg téged a sírban váró kínoktól!” Ezt követően Mohamed menedéket kért a sírban váró kínoktól. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 1479. szám, 281–282. o.
Mohamed remegett a sírban váró kínjainak gondolatától. Sahih Muslim, 1. kötet, 1214. szám, 290. oldal
Allah óvjon meg a sír kínjaitól! Sahih Muslim, 2. kötet, 1973. szám, 428. oldal
Banu al-Najjarban a muszlimok elfoglalták a földet, és kincset keresve kiásták a hitetlenek sírjait. Abu Dawud, 1. kötet, 454. szám, 118. oldal
A többistenhívők sírjait kiásták, és a helyet mecsetnek használták. Sunan Nasa’i, 1. kötet, 705. sz., 444–445. o.
Állítólagos csoda: Mohamed megmondta, melyik sírt kell kiásni a kincs megszerzéséhez. Ezenkívül a muszlimok számára megengedett a nem muszlimok sírjainak kiásása, ha abból valamilyen hasznot szereznek. Abu Dawud, 2. kötet, 3082. szám és 2556. lábjegyzet, 878. oldal
59. kérdés: Miért állítja az egyház, hogy Isten nem a zűrzavar szerzője (1 Korinthus 14:33), amikor számos bibliai szakasz egyértelműen ellentmond ennek? Lásd: Mózes 1. könyve 11:9; Mózes 2. könyve 14:24 és 23:27; Mózes 5. könyve 7:23 és 28:20,28; Józsué 10:10.
Válasz: Bár az 1 Korinthus 14:33-ban szereplő görög szó jelentésköre nem azonos az Ószövetségben szereplő szóéval, van egy sokkal egyszerűbb magyarázat. Meg kell vizsgálni a vers kontextusát, ami legalábbis azt jelenti, hogy el kell olvasni a kérdéses versek előtt és után lévő néhány verset. Az 1 Korinthus 14:33 a hívők gyülekezeti összejöveteleiről szól. Ez nem vonatkozik azokra, akik a Bábel tornyánál szembeszálltak Istennel, a Mózest üldöző egyiptomi seregre, valamint az izraeliták ellenségeire.
60. kérdés: Ismerték-e Istent a Jahve név alatt Mózes előtt (2Mózes 6:3), vagy sem (1Mózes 4:26, 5:29, 9:24, 22:14, 27:20, 27:27, 28:20–21)?
V: Először egy megjegyzés, amely nem része a válasznak, majd a válasz. Egyrészt, mivel Mózes a saját korában írta a Teremtés könyvét, nem pedig Jákób idején, Mózes bármilyen nevet használhatott, amit csak akart. Például az emberek helyesen írják, hogy Kolumbusz fedezte fel Amerikát, annak ellenére, hogy Kolumbusz nem ismerte az „Amerika” nevet. További információkért lásd a When Critics Ask című könyv 68–69. oldalát. Ez önmagában megmagyarázza az összes helyet, kivéve 53-at, amelyek közvetlen idézetek vagy hasonlóak.
A válasz az, hogy a II. Mózes 6:3 nem azt mondja, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób nem ismerte őket.
Másodszor, (Ezzel a 53 hely közül 5 kiesik.)
A II. Mózes könyve nem mondja, hogy nem voltak tisztában Isten isteni nevével. Csak annyit mond: „Megjelentem … de a nevem, az Úr [Jahve] által nem tettem magam ismertté előttük.” Bár Isten legalább (8, 1, 6) 15 alkalommal szólt Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákóbhoz, vagy megjelent előttük, soha nem jelent meg ezeknek az embereknek olyan különleges módon, amely az Ő isteni nevéhez kapcsolódott volna, ahogyan Mózes előtt megjelent. Valójában, amikor Jákób a 1Mózes 32:29-ben birkózás után nevet kért, Jákóbnak szándékosan nem adtak választ.
61. kérdés: A Jahve által adott Törvény tökéletes volt-e (Zsoltárok 19:7), vagy sem (Zsidók 8:6–?
V: Dávid azt mondta, hogy Isten törvénye tökéletes volt, mert jó volt, és az volt, amit Isten akart. A Zsidókhoz írt levél 8:6- nem azt mondja, hogy bármi is hiányzott volna abból, amit a törvény előír (és amit tilt). Inkább azt mutatja, hogy a törvénynek hiányzott az a hatalma, hogy megváltoztassa az ember szívét. Jó volt, hogy a papok áldozatokat mutattak be, de a törvény tehetetlenségét szimbolizálta az, hogy újra és újra kellett bemutatniuk az áldozatokat.
62. kérdés: Miért nem lehet [állítólag] összeegyeztetni a feltámadásról szóló hat beszámolót? (lásd
Máté 28, Márk 16, Lukács 24, János 20–21, Apostolok cselekedetei 1:3–12, 1 Korinthus 15:3–8.) Pál azt mondja, hogy a feltámadás nélkül a keresztény hit hiábavaló (1 Korinthus 15:14). Hogyan lehetséges, hogy a bibliai beszámolók egy ilyen fontos történetben eltérnek egymástól?
V: Nem kell őket „összeegyeztetni”, mert már így is tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Íme a 25 esemény sorrendje. A számok azokat az eseményeket jelölik, amelyeknek sorrendben kellett történniük, míg az a, b, c betűk azokat az eseményeket jelölik, amelyek bármilyen sorrendben megtörténhettek. A vastag betűvel szedett szavak az időt, a sorrendet és a helyszínt jelzik.
Miután Jézus feltámadt a halálból: Mt 28, Mk 16, Lk 24, Jn 20–21
————————————————————
R1a. Amikor a szombat véget ért, Mária Magdolna, a másik Mária [Jakab anyja], Salome és a többi asszony elindultak a sírhoz. Mt 28,1b; Mk 16,1–3; Lk 24,1; Jn 20,1
R2a. Földrengés történt, amikor az angyal elhárította a követ. Az őrök olyanok lettek, mint a halottak. Mt 28:2-4
R2b. Az angyal elhárította a követ. Mk 16:4; Lk 24:2
R1b. Nem találtak holttestet, és két „férfi” szólt a nőkhöz. Lk 24:3-8; Jn 20:2
R3. Jézus feltámadásának reggelén egy angyal jelenik meg a nők előtt, és azt mondja nekik, hogy mondják meg a tanítványoknak, menjenek Galileába. Mt 28:5-7; Mk 16:5-8
R4a. Miközben a nők sietve visszatértek, Jézus is megjelent előttük, és azt mondta nekik, hogy mondják meg a tanítványoknak, menjenek Galileába. Mt 28:8-10
R4b1. Amikor a nők visszatértek a sírból, a tanítványok nem hittek nekik. Lk 24:9-11
R4b2. Péter és János a sírhoz rohannak, János ér oda elsőként. Lk 24:12; Jn 20:3-9
R4b3. Ezután a tanítványok visszatérnek otthonaikba [Jeruzsálemben]. Jn 20:10
R4c. Az őrök beszámolnak a papoknak; a papok megvesztegetik őket. Mt 28:11-15
R4d. Miközben Mária sírt, két férfi, majd Jézus jelenik meg Mária Magdolnának. Mk 16,9–11; Jn 20,11–18
R5. Ugyanezen a napon az Emauszba vezető úton Jézus megjelenik két tanítvány előtt (akik nem a tizenegy tanítvány közül valók). Estig velük marad. Mk 16:12; Lk 24:13-29
R6. A két tanítvány azonnal visszarohant Jeruzsálembe (7 mérföldre) és elmondta a 11 tanítványnak. Mk 16:13; Lk 24:33-35
R7. Jeruzsálemben, Jézus feltámadásának napján este, miközben a két tanítvány a többiekkel beszélgetett, Jézus először tíz tanítvány előtt jelent meg. Jn 20:19-23
R8. A többi tanítvány elmondja Tamásnak, hogy látták Jézust. Jn 20:25
R9. Nyolc nappal később Jézus másodszor is megjelenik a tizenegy tanítvány előtt, Tamást is beleértve. Mk 16,14; Jn 20,19,26–31
R10. Jézus (harmadszor) megjelenik előttük a Tiberias-tó [Galilea] partján. 153 halat fognak. Mt 28:19-20; Jn 21:1-14.
R11. Jézus háromszor megkérdezi Pétertől, szereti-e Őt. Jn 21:15-23
R12. Galileában Jézus megjelenik a tanítványok előtt, és nagy megbízatást ad nekik. Mt 28:16-20; Mk 16:15-18
R13. Visszatérnek Jeruzsálembe, és ott maradnak, vagy a város elővárosában, Betániában.
R14. Miközben étkeznek, Jézus megparancsolja nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg meg nem kapják a magasságból jövő erőt (Lk 24:49; ApCsel 1:4). Ők engedelmeskednek ennek a parancsnak. Lk 24:52
R15. Jézus elvezeti őket Betániába, Jeruzsálem egyik külvárosába, az Olajfák-hegy lejtőjére. Lk 24:50
R16. A feltámadás után negyven nappal (ApCsel 1:3) Jézus a felhőkben felmegy a mennybe. Mk 16:19; Lk 24:50–51; ApCsel 1:9–11
R17a1. Jeruzsálembe visszatérve az apostolok a templomban maradnak. Lk 24:52-53
R17b. A 11 apostol Mátét választja Júdás helyére. ApCsel 1,15–26
R18. Pünkösdkor (a húsvét után 50 nappal) Jeruzsálemben az apostolokat eltölti a Szentlélek. ApCsel 2
R19. Ezután az apostolok szabadon utazgatnak. Mk 16:20
Q63: Miért lepődtek meg a tanítványok Jézus feltámadásán, miután Jézus többször is elmondta nekik, hogy számítsanak rá? (lásd Máté 16:21, 17:22–23, 20:17–19, Márk 9:31, 10:34, Lukács 9:22, 18:33). Még egy angyal is emlékeztette a nőket arra, hogy Jézus beszélt nekik a közelgő feltámadásáról (Lukács 24:6-7). Hogy lehet, hogy a nők emlékeztek a szavaira (Lukács 24), a tanítványok viszont nem (János 20:9, Lukács 24:12)? Még Jézus ellenségei is emlékeztek arra, hogy ő előre megjósolta, hogy feltámad (Máté 27:63).
V: Ha én lennék az a tanítvány, akinek ezt elmondták, akkor sem lennék biztosan közömbös, ha látnám, hogy Jézus feltámad a halálból. Te nem lennél megdöbbenve?
64. kérdés: Miért tanítja Jézus [állítólag] a szinoptikus evangéliumokban a cselekedetek általi üdvösséget, míg János úgy ábrázolja, hogy az üdvösséget a hit által tanítja?
V: Lukács pontosan az ellenkezőjét teszi, mint a cselekedetek általi üdvösség tanítása a tékozló fiú példázatában (Lukács 15:11–32). Máté pedig nemcsak azt tanítja, hogy Isten nagylelkűsége, nem pedig a mi cselekedeteink a döntőek (Máté 20:1–16, a szőlőskertben dolgozók példázata). Jézus a Máté-evangéliumban valami még finomabbat is tesz. A Máté 5–6-ban Jézus azt mondja, hogy ha tökéletesen akarnál élni, ezt kell tenned. Miután a tanítványok megkérdezik: „Akkor ki üdvözülhet?”, Jézus az Isteni megbocsátáson keresztül mutatja be az üdvösséget. Máté a Máté 9:12; 18:23–35 stb. versekben a kegyelem általi üdvösséget tanítja. Mivel „az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért ”, ez nem lehet azoknak az üdvössége, akik megérdemlik, hiszen Jézusnak váltságul kell adnia értünk.
Ahogyan a következő válaszban is látható, a János 14:15–24 azt tanítja, hogy azok, akik igazán szeretik Istent, engedelmeskednek neki. Azonban sem János, sem a többi evangélium nem mondja, hogy engedelmességünk vagy cselekedeteink lennének üdvösségünk forrása vagy oka.
65. kérdés: Miért nem tanítja János az evangéliumában, hogy bűneinkből bűnbánatot kell tartanunk, hiszen kijelenti, hogy evangéliumát kifejezetten azzal a céllal írta, hogy megmutassa az embereknek, hogyan üdvözülhetnek (János 20:31)?
V: A többi evangéliumnál is még inkább a János-evangélium tanítja, hogy ha valaki igazán szereti Istent, az engedelmeskedni fog Neki. Aki nem szereti Istent, az nem fog engedelmeskedni Neki (János 14:15–24). A különböző szerzők különböző szavakat használtak, hogy ugyanazt a gondolatot fejezzék ki.
66. kérdés: Miért marad a két szentség – a keresztség és az Úr vacsorája – természete és gyakorlata a Bibliában kétértelmű, és miért okoz ez viszályt az egyházak között?
V: Szerintem ez olyan, mint amikor a muszlim kommentátorok írásaiban azt olvasom, hogy a női körülmetélés, az imádkozás ideje és a válás feltételei a szunnita iszlám különböző iskolái között vita tárgyát képezik, mert a Koránban nincsenek pontosan meghatározva.
A keresztség egyértelművé válik, ha megértjük a mögötte rejlő jelentést. A keresztség akkor valósul meg, amikor valaki Isten családjának tagjává válik. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ember már születésétől fogva – emberi szülőktől származva – Isten családjának tagja. Mások (köztük én is) azt mondják, hogy ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az ember hisz. Az első kategóriába tartozók álláspontjában azonban van egy belső ellentmondás. Meg kell különböztetniük azokat, akik hisznek és Isten családjának, a láthatatlan egyháznak a tagjai, és azokat, akik nem hisznek, mégis valamilyen furcsa módon Isten családjának, a láthatatlan egyháznak a tagjai. Jézus szerint az Úr vacsoráját Jézus és áldozatának emlékére tartják. A katolikus egyház azt is tanította, hogy a kenyér és a bor valóban testté és vérré válik (és a lutheránusok módosított formában átvették ezt a hitet). Mivel nem értik Jézus metaforáját, kénytelenek azt hinni, hogy az eredeti Utolsó Vacsora alkalmával Jézusnak egyszerre két különböző teste volt ugyanabban a szobában. Így ez egyértelmű azok számára, akiknek nincsenek felesleges előfeltevéseik.
67. kérdés: Miért érezték úgy az Újszövetség írói, hogy szabadon idézhetnek és értelmezhetnek félre az Ószövetségből, és keverhetik össze a verseket? (lásd Máté 3:3 és Ézsaiás 40:3; Máté 12:17–21 és Ézsaiás 42:1–4; Máté 13:35 és Zsoltárok 78:1–3; Apostolok cselekedetei 2:16–21 és Jóel 2:28–32; Apostolok cselekedetei 7:43 és Ámós 5:25–27; Rómaiak 3:4 és Zsoltárok 51:4; Rómaiak 9:33 és Ézsaiás 28:16, valamint 8:14; Rómaiak 10:6–8 és Mózes 5. könyve 30:12–14; Rómaiak 11:9–10 és Zsoltárok 69:22–23; Róma 11:26–27 és Ézsaiás 59:20–21; 1 Korinthus 2:9 és Ézsaiás 64:4; 1 Korinthus 3:20 és Zsoltárok 94:11; 1 Korinthus 15:54–55 és Ézsaiás 25:8, valamint Hóseás 13:14. )
V: A parafrázis nem egyenlő a téves idézéssel. Előfordulhatott, hogy szokásuk volt verseket egymás után felsorolni, és csak a legismertebb forrásra hivatkozni. Ez nem csupán az ő szokásuk volt, hanem a zsidók „midrászi” gyakorlata is. Máté evangéliumát valószínűleg elsősorban zsidó közönségnek írták, és Máté olyan irodalmi stílusokat használt, amelyekkel ők is jól meg voltak szokva. Más írók kisebb mértékben alkalmazták a zsidó irodalmi stílusokat, és természetesen Pál is farizeusként kapott képzést.
68. kérdés: Miért használták az evangéliumírók a Septuagintát, az Ószövetség egy gyengébb minőségű fordítását? (Máté 3:3; Lukács 4:17–21; ApCsel 7:43; ApCsel 15:17; Róma 10:11) Vajon a Szentlélek nem ihlette meg őket a pontosabb héber szöveggel, azzal, amelyet ma elfogadnak?
V: A Holt-tengeri tekercsekből kiderült, hogy néha a Septuaginta állt közelebb az ókori szöveghez, mint a maszorétikus szöveg, bár a legtöbb esetben a maszorétikus szöveg volt pontosabb. A többi könyvet görögül írták, és az írók gyakran használták a görög Septuagintát. Azonban a jelentés a fontos, nem a pontos szavak. Egyébként manapság már nem fogadjuk el vakon a maszorétikus szöveget. Annak ellenére, hogy elég jó, nagyobb súlyt fektetnénk a Holt-tengeri tekercsekre. Csakhogy a legtöbb esetben nincs jelentős különbség.
69. kérdés: Miért emelték ki Máté és Péter az Ószövetségből bizonyos szakaszokat a kontextusukból, hogy próféciákká alakítsák őket, amikor az Ószövetség szerzője soha nem jelölte meg őket próféciaként (például ApCsel 1:20 és Zsolt 69:25 összehasonlítása)?
V: Az ApCsel 1,20 arra utal, aki elárulta és üldözte Isten kiválasztottját. A Zsoltárok 69,25 általános utalás lehet mindazokra, akik üldözik Isten népét. Tehát a Zsoltárok 69,25 sokakra vonatkozhat, akik üldözik Isten népét.
70. kérdés: Miért hivatkozott Márk [állítólag] tévesen egy ószövetségi prófétára (Márk 1:2)? (Ez a téves hivatkozás megtalálható a kritikai szövegben, de nem a Textus Receptusban, ami azt mutatja, hogy az őskeresztény egyház hajlandó volt kijavítani a szentírásokat a nehézségek elhárítása érdekében.) Hogyan bízhatunk Márkban, hogy elmagyarázza nekünk az ószövetségi próféciákat, ha még a forrását illetően is téved?
V: Egyrészt a Márk 1:2–3 valójában két prófétától származik, a Malakiás 3:1-től és az Ézsaiás 40:3-tól, és csak a jelentősebb prófétát említik, aki Ézsaiás.
Másrészt ez nem a „Textus Receptus” problémája, mert bár sok korai kézirat név szerint említi Ézsaiást, mások nem. Különösen a bizánci kéziratcsalád, valamint az Alexandrinus, az eredeti bohairi kopt, az etióp, az örmény és más kéziratok nem említik Ézsaiást.
71. kérdés: Miért idézi Júdás próféciaként a nem kánonikus Enoch-könyvet (Júdás 14–15)? Vajon a Szentlélek elmulasztotta-e Júdásnak megmutatni, hogy az Enoch-könyvet nem fogják felvenni a kánonba?
V: Júdás nem azt mondta, hogy az Énok-könyvet idézi; inkább azt mondta, hogy Énok nevű embert idézi. Az Énok-könyv az igazság és a tévedés keveréke. Ugyanakkor egy összetett mű is, amely legalább öt részből áll. Ez az idézet a könyv első és legrégebbi részéből származik. Ha Énok valóban ezt mondta, akkor az, hogy ez az idézet egy összetett műben szerepel, nem vonja kétségbe a prófécia igazságát.
72. kérdés: Miért idéz Máté 2:23 egy nem létező ószövetségi próféciát? Máté is használt nem kanonikus írásokat?
V: Máté azt mondja: „Názáreti néven fogják hívni”. Az Ószövetséget (akárcsak a Koránt) eredetileg mássalhangzók nélkül írták, és a „nazáreti” és az „ág” szavak héberül mássalhangzók nélkül megegyeznek. Jézusról az Ószövetségben, Ézsaiás 11:1-ben, Jeremiás 23:5-ben, 33:5-ben, valamint valószínűleg Zakariás 6:12-ben is az „ág”ként jövendölték meg. Zakariás 3:8 is nagyon érdekes.
73. kérdés: Miért tulajdonítja Máté a fazekas mezőjéről szóló idézetet Jeremiásnak, amikor Jeremiásnál nincs ilyen szakasz, és az Ószövetségben a legközelebb álló Zakariásnál található (Máté 27:9–10; Zakariás 11:12)?
V: Először is, mit mondanak a versek, majd néhány válasz.
A Máté 27:9–10 a következőket mondja: a) 30 ezüstpénz, b) amelyet Izráel népe állapított meg, c) az ezüstöt a fazekas mezőjének megvásárlására használták fel, d) ahogyan az Úr parancsolta nekem.
Zakariás 11:12-13 a következőket említi: a) 30 ezüstpénz, b) azok állapították meg, akik fizettek neki, c) a fazekasnak dobták. Nincs szó mezőről, sem arról, hogy „ahogyan az Úr parancsolta neki”.
Jeremiás 32:6-8 említi a mező megvásárlását, ahogyan az Úr parancsolta neki.
A keresztényeknek legalább négy válaszuk van.
Írói hiba Zakariás esetében – Lehetséges, hogy Zakariás esetében írói hiba történt. (János Kálvin így gondolta.) Valójában – bár Kálvin korában ezt még nem tudhatta – egyes görög kéziratokban valóban Zakariás szerepel Jeremiás helyett, másokban pedig egyik név sem szerepel.
Fordítási hiba: Papiasz, János apostol tanítványa, leírja, hogy Máté eredetileg héberül írta az evangéliumát. Ha ez igaz, és azt görögre fordították, akkor ez a részlet megváltozhatott.
Jeremiás egy feljegyzetlen próféciája. Maga a Zakariás 1:4 idézi a Jeremiás 18:11-et. A Zakariás 7:7 megemlíti, hogy ő a korábbi próféták szavait mondja. A „Nehézségek a Bibliában” című könyv 139. oldalán említik ezt.
Egy „testimonia-lánc”: A midrászi gyakorlat részeként különböző próféciákat idéztek, és összekapcsolták őket. Ez nemcsak úgynevezett „testimonia-lánc” lehet, hanem nem is példa nélküli, mivel a Márk 1:1 valószínűleg szintén egy testimonia-lánc.
74. kérdés: Miért nem pusztította el Nebukadneccar Tírost, ahogyan azt Ezékiel megjövendölte (Ezékiel 26)? Amikor Nagy Sándor elpusztította, miért nem maradt elhagyatott, ahogyan azt Ezékiel megjövendölte? (lásd Ezékiel 26:14, 27:36, 28:19; Wallace B. Fleming, The History of Tyre, Columbia University Press, 1915, 64. o.).
V: Tírusz szárazföldi városát Nebukadneccar teljesen lerombolta. A 13 éves ostrom alatt azonban a tírusziak újjáépítették a várost a szárazfölddel szemben fekvő szigeten. Ezért alakult ki az a paradoxon, hogy bár Nebukadneccar meghódítja a várost, az Ezékiel 29:17–18 szerint Nebukadneccar nem kap jutalmat a zsákmányból.
A szigetvárost később Nagy Sándor elpusztította, és a várost soha többé nem építették újjá. Halászhálókat terítettek ki rajta, sőt, később a sziget is eltűnt, helyét egy félsziget vette át, amelynek alapját az a töltés képezte, amelyet Nagy Sándor építtetett.
75. kérdés: Hogy lehet, hogy Ézsaiás Tírusz ideiglenes pusztulását jövendölte meg, míg Ezékiel a végleges pusztulását (Ezékiel 26:14,21; 27:36; 28:19 szemben Ézsaiás 23:13-1-vel)?
V: Mert Tírusz többször is elpusztult, és végül két helyszínen létezett Tírusz. Ézsaiásnál azt jövendölték meg (és teljesült is), hogy a
Tírusz szárazföldi városának ideiglenes pusztulását Nebukadneccar alatt. Figyeljük meg az Ézsaiás 28:19 részleteit.
Az Ezékiel 26:3–14 néhány kivételtől eltekintve kiasztikus szerkezetű. Egy tökéletes kiasztikus szerkezetben minden gondolat szimmetrikus formában, párhuzamosan van elrendezve. Itt fontosak a héber nyelvű névmások változásai.
Ezékiel 26:3 Sok nemzet fog Tírusz ellen vonulni
… Ezékiel 26:4 Elpusztítják Tírusz falait és tornyait.
… Ezékiel 26:4,5 Én [Isten] Tírust csupasz sziklává teszem, halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé.
……Ezékiel 26:6 A szárazföldi településeit kifosztják.
……..Ezékiel 26:7 Nebukadneccar, Babilon királya, Tírusz ellen vonul
……Ezékiel 26:8 Ő [Nebukadneccar] kifosztja a szárazföldi településeiteket.
..Ezékiel 26:8,9 Lerombolja a falakat és a tornyokat
..Ezékiel 26:10,11 Lovai behatolnak Tírusz kapuin, és megölnek néhány embert.
Ezékiel 26:12 Kifosztják a kincseket és a zsákmányt. Lerombolják a falaitokat, és a romokat a tengerbe dobják.
Ezékiel 26:13 Én [Isten] véget vetek dalaiknak.
…Ezékiel 26:14 Én [Isten] Tírust csupasz sziklává teszem, halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé.
Mellékesen megjegyezzük, hogy a Septuaginta a 12. versig helyesen őrizte meg a névmások használatát. Ezt követően azonban kétszer „ő”-t használt ott, ahol „ők”-öt kellett volna, és egyszer „én” [Isten]-t.
2. Mi volt a prófécia tárgya:
A próféciának három része van: sok nemzet (ők), Isten (én) és Nabukodonozor (ő).
Sok nemzet fog eljönni, kifosztja Tírust, lerombolja Tírus falait, és a romokat a tengerbe veti.
Isten Tíruszból csupasz sziklát csinál, halászhálók kiterítésére alkalmas helyet, és véget vet dalaiknak (a tíruszi kultúrának).
Nebukadneccar eljön, kifosztja a szárazföldi várost, lerombolja a falakat és a tornyokat, és megöli a lakosság egy részét.
3. Ami nem szerepelt a próféciában:
Soha nem említi, hogy Nabukodonozor bármit is tenne a szigettel, vagy hogy Isten melyik nemzetet fogja felhasználni arra, hogy a szigetet halászhálók kiterítésére alkalmas hellyé tegye. A zsákmányt a sok nemzet, „ők” szerezték meg, míg Nabukodonozor csak a szárazföldi településeket kapta meg.
4. Mi történt:
Az asszírok, még Ezechiás próféciája előtt, i. e. 726/724-ben öt éven át sikertelenül próbálták elfoglalni a szárazföldi várost. Újra megpróbálták, de i. e. 664-ben ismét kudarcot vallottak.
Nebukadneccar, Babilon királya, Kr. e. 586/585-től 573-ig 13 éven át ostromolta Tírust. Sikeresen lerombolták a szárazföldi várost. Az ókori Tírus lakói azonban átköltöztek a szigeten (700–750 méter széles) már korábban létező Új-Tírusba, amely a szárazföldi város szemben feküdt. A tíruszi flotta megakadályozta, hogy a babiloniak megtámadják a szigeti várost.
Makedón Sándor elfoglalta a szárazföldi várost, és a romokból egy 200 láb (60 méter) széles, fél mérföld hosszú (600–750 méter) töltést (mesterséges szárazföldi hidat) épített, amely összekötötte a szigetvárossal; hét hónap elteltével, i. e. 332-ben elfoglalta a szigetvárost is. A Britannica Enciklopédia megemlíti, hogy Tírusz elfoglalásához számos nemzet hajóit vette igénybe: Szidonból, Ciprusról, Rodoszról, Malluszból, Soliból, Lükia területéről és természetesen Macedóniából. Sándor serege eleinte 8 000 embert ölt meg, később 2 000-et keresztre feszített, a maradék 30 000-et pedig rabszolgává tette. (Az Anchor Bible Dictionary 6. kötete, 687. oldala szerint eleinte 6 000 embert öltek meg, később 2 000-et keresztre feszítettek, 30 000-et rabszolgának adtak el, 15 000-et pedig a szidonok mentettek meg.)
További információk a kétfázisú pusztításra utaló „ő”/„ők” kifejezésekről az Encyclopedia of Bible Difficulties című mű 276–278. oldalán, valamint a The Bible Knowledge Commentary: Old Testament című mű 1279. oldalán találhatók. A 735 Baffling Bible Questions Answered című mű 187. oldala emlékeztet arra, hogy a kétfázis időbeli elemeit nem határozták meg. További információkért lásd még a When Critics Ask című mű 287. oldalát.
76. kérdés: Miért nem volt Egyiptom történelmében olyan 40 éves időszak, amikor az egész országban nem voltak emberek és állatok, ahogyan azt Ezékiel 29:11–12 megjövendölte?
V: Az Ezékiel 29:11–12 csak annyit mond, hogy Egyiptom Migdoltól Asszuánig, az Elefantina-szigettel szemben (és Kús határán) 40 évig elhagyatott lesz. Migdol valószínűleg a Nílus-deltában található. Nincsenek dokumentumaink Egyiptomból a babiloni hódítás (Kr. e. 568) idejétől egészen addig, amíg a perzsák Kr. e. 539-ben meghódították Babilont. Általában a perzsák megengedték a száműzött népeknek, hogy visszatérjenek földjeikre. További információkért lásd: The Expositor’s Bible Commentary, 6. kötet, 891–892. oldal.
77. kérdés: Amikor Ádám és Éva megették a tiltott gyümölcsöt, miért hazudott Isten a következményekről (1Mózes 2:17) – (Egyes modern fordítások enyhítik Jahve kijelentését, miszerint Ádám „azon a napon” meghal, és így elrejtik a problémát) –, míg a kígyó az igazat mondta (1Mózes 3:5, 22)?
V: Mikor kezdődött az ítélet és a halál folyamata? Azon a napon kezdődött, amikor megették a tiltott gyümölcsöt. Egyébként az ortodox szunnita muszlim teológia is azt állítja, hogy Ádám és Éva nem haltak meg azon a napon, de bűnük hosszú távú hatással volt rájuk és gyermekeikre.
„Ami kiűzött benneteket a Paradicsomból, az atyátok, Ádám bűne volt.” Sahih Muslim 1:380, 132. o.
Az Ádámra visszavezethető eredendő bűn, amelyben említésre kerül az Allahn kívüli mások imádása és a gyilkosság. Bukhari 4. kötet, 551–552. sz., 347–348. o.
Ádám felelősséget visel minden olyan lélekért, akit jogtalanul megöltek. al-Tabari, 1. kötet, 315. o.
Éva eredetileg intelligens volt; Allah a bukás után tette őt ostobává. al-Tabari 1. kötet, 280., 281. o.
Másrészt a mennyben Ádám vitába szállt Mózessel, mondván, hogy ő nem tehető felelőssé az ember bukásáért, mert Isten előre elrendelte azt. Tehát a mennyben Ádám Istent okolta! Bukhari, 8. kötet, 611. sz., 399. o.; 9. kötet, 606. sz., 448–4499. o.; Sahih Muslim, 4. kötet, 6411., 6412. sz., 1396. o.; Ibn-i-Majah, 1. kötet, 80. sz., 47–48. o.; Abu Dawud, 3. kötet, 4684–4686. sz., 1317–1318. o.
Ádám engedetlen volt Istennek, és evett a fáról. Bukhari, 6. kötet, 236. szám, 199. o.; al-Tabari, 1. kötet, 275. o.
Ádám bűnbánatát azonban elfogadták. Sunan Nasa’i, 2. kötet, 1433. szám, 259. oldal
78. kérdés: Miért nem ítélték el Lótot azért, hogy lányait a szodomai férfiak rendelkezésére bocsátotta, hogy azok visszaéljenek velük (Mózes első könyve 19:8)? A Biblia valójában igaznak nevezi őt (2. Péter 2:7)!
V: Lót már régóta Sodomában élt, és valószínűleg tudta, hogy a férfiak semmiképp sem akarnák a lányait (akik már sodomai férfiakhoz mentek feleségül). Lót valószínűleg csak halogatni akarta őket. Ez azonban még mindig nem igazolja az ajánlatát. Úgy gondolom, akkor kétségbeesett ember volt, és ez a kétségbeesés arra késztette, hogy vétkezzen, ahelyett, hogy Istenben bízott volna. Lót nem volt bűntelen, de általában igaz életet élt, és úgy gondolom, megbánta ezt, és megbocsátást nyert érte.
A Biblia nem helyesli Lót itt tanúsított cselekedetét; csupán rögzíti azt. Ha a Biblia csupán „propaganda” lenne, akkor elvárhatnánk tőle, hogy minden pozitív dolgot rögzítsen, és soha ne említsen semmit a negatívumok közül. A Biblia azonban nem propaganda, hanem Isten igazi szava, és őszintén beszél az emberek életéről, hibáikkal együtt.
79. kérdés: Hogyan állíthatják a keresztények, hogy az Első Alkotmánykiegészítésben garantált vallásszabadság a zsidó-keresztény etikán alapul, amikor a Mózes második könyve 13:6–10 és 17:2–7 szakaszai ezzel egyértelműen ellentmondanak?
V: Lehet, hogy ebben van valami. A Mózes 5. könyve 13:6–10 és 17:2–7 az Ószövetség teokráciájának keretei között íródott. Az Újszövetség nem tartalmaz kényszert, de nem helytálló azt állítani, hogy ez a konkrét garancia a zsidó-keresztény etika része.
80. kérdés: Hogyan lehet az, hogy egy medve által megcsonkítva lenni igazságos büntetés a szidalmazásért (2 Királyok 2:23–24)? Nem ellentmond ez Isten saját „szemért szemet, fogért fogat” elvének?
V: Nem, a válaszban négy szempontot kell figyelembe venni.
1. Elizeus nem ellentmondott Isten parancsának, mert Elizeus nem ölt meg senkit. Nem Elizeus, hanem Isten küldte a medvéket, hogy megöljék azt a fiatalokból álló bandát, akik szembeszálltak a prófétával.
2. A héber „fiatal” szó itt akár a 20 év körüli embereket is jelentheti. József is „fiatal” volt a Mózes első könyve 37:2-ben, ahogyan Ábrám seregének katonái is a Mózes első könyve 14:25-ben.
3. A fiatalokból álló bandák akkoriban is erőszakosak lehettek, akárcsak manapság.
4. De mivel felhozta azt a szent könyvet, amely jóváhagyja a gyilkosságot, érdemes lenne megnéznie al-Khidr/Khadr történetét a 18. szúra 63–82. versében. Ő egy gyilkos volt, akiről úgy említik, hogy helyesen cselekedett, és aki bölcsebb volt Mózesnél – a Bukhari 1. kötet 124. fejezetének 92. oldalán, valamint az Abu Dawud 3. kötet 4688–4690. számú hadíszainak 1319. oldalán olvasható.
81. kérdés: Miért állítólag nem értenek egyet Mózes, Ezsdrás, Jézus és Pál a házasság és a válás kérdésében? Mózes engedélyezte a válást, Jézus egyszer tiltotta, máskor viszont engedélyezte, Pál pedig engedélyezte, míg Ezsdrás valójában el is rendelte azt, hogy Isten kedvében járjon (Ezsdrás 10). Hogyan tudhatja egy becsületes keresztény, hogy mit tegyen ebben a kérdésben?
V: Hadd tegyek fel egy nagyon hasonló kérdést olyan formában, amelyet a muszlimok megértenek, majd válaszoljak a Bibliára vonatkozó kérdésre. Miért nem értett egyet Mohamed önmagával az ideiglenes házasság (mu’tah) kérdésében? Mohamed engedélyezte az ideiglenes házasságot, vagyis olyan házasságot, amely egy bizonyos idő, például egy hét, egy hónap stb. letelte után automatikusan véget ér. Majd Mohamed (nyilvánvalóan nem túl egyértelmű módon) Khaibarnál megtiltotta az ideiglenes házasságot. (Bukhari 5. kötet, 59. könyv, 527. sz., 372. o.; 7:50,52, 36., 37. o.; Ibn-i-Majah 3. kötet, 1961., 1963. sz., 180., 182. o.). Ez nyilvánvalóan nem volt túl egyértelmű, mert a síiták és egyes szunniták ma is úgy vélik, hogy az ideiglenes házasság megengedett.
Ami a Bibliát illeti, miért tennénk fel olyan kérdéseket, amelyekre Jézus már megadta a választ? Jézus megtiltotta a válást (kivéve a hűtlenség esetét), és azt mondta, hogy ez az Ószövetséghez képest megváltozott. Az Ószövetségben azért volt megengedett, mert az emberek szíve kemény volt (Máté 19:7–9). Ezsdrás parancsot adott a zsidó férfiaknak, hogy váljanak el a pogány nőktől, akikkel eleve nem lett volna szabad házasságot kötniük. Egyszerűen fogalmazva: amikor Jézus hatályon kívül helyezi az Ószövetséget, vagy kiegészíti azt, az őszinte keresztények Jézust követik.
Ha a válás aggaszt téged, talán megmagyarázhatnád a következőket:
Az iszlámban egy férfi bármilyen okból elválhat a feleségétől. A Bukhari 3. kötet, 859. szám (534. o.) szerint egy férfi elválhat, ha „valami kellemetlen dolog van a feleségével kapcsolatban, például az öregség vagy hasonló”.
'Umar megparancsolta fiának, 'Abd Allahnak, hogy váljon el a feleségétől, de ő megtagadta, mert szerette őt. Így 'Umar elment Mohamedhez, és Mohamed megparancsolta neki, hogy váljon el tőle. Abu Dawud 3. kötet, 5119. szám, 1422. o.
Mohamed elrendelte örökbefogadott fiának, Zaidnak, hogy váljon el Zainabtól, majd Mohamed feleségül vette Zainabot. Zaidnak nem volt választása, mert Mohamed felolvasta a 33. szúra 36–38. versét. A muszlimok úgy hiszik, hogy a Korán teremtetlen és a mennyben egy táblára van írva, de a 33. szúra 36–38. versében név szerint említik Zaidot, mondván, hogy nem volt választása Zainabtól való elválásban. Később Zainab bint Jahsh „szokta dicsekedni a Próféta többi felesége előtt , és azt mondogatta: »Allah a mennyekben házasított össze (a Prófétával).«” Bukhari, 9. kötet, 517. sz., 382. o. Lásd még: 9. kötet, 516., 518. sz., 381–383. o.
’Umar azt mondta, hogy Mohamed elvált Hafsától (visszavonható válás), majd visszavette. Abu Dawud, 2. kötet, 2276. sz., 619. o.
Egy férfinak el kell válnia a feleségétől, ha az apja ezt parancsolja. Ibn-i-Majah, 3. kötet, 2088–2089. sz., 259–260. o.
Két muszlim férfi jó barátok voltak, ezért az egyik megkérdezte a másiktól, melyik feleségét váljon el, hogy a másik feleségül vehesse őt. Bukhari, 5. kötet, 58. könyv, 125. sz., 82. o.
Egy férfinak sok éven át volt felesége, aki sok gyermeket szült neki. A férfi „cserélni akarta” (Majah szavaival élve), de megtartotta a feleségét, amikor az beleegyezett, hogy lemondjon a vele töltött időről. Ibn-i-Majah, 3. kötet, 1914. szám, 188. oldal.
82. kérdés: Miért tanítja a Biblia, hogy az ég egy átlátszó anyagból készült szilárd kupola, amely felett víz van? (A víz a „mennyei ablakokon” keresztül ömlött ki, ami Noé özönvízét okozta, majd feltehetően a korong alakú Föld széléről a mélységbe ömlött.)
V: Nem tanítja ezt. Miért állítod tévesen, hogy a Biblia szerint az ég átlátszó anyagból készült szilárd kupola? Noé özönvízének idején (amit te nyilván tagadsz, bár a Koránban is szerepel) Isten valamilyen módon hatalmas mennyiségű vizet zúdított a földre.
83. kérdés: Miért tanítja a Biblia, hogy a kecskék csíkos utódokat fognak szülni, ha csíkokat látnak, amikor az itatóvályúból isznak, amikor ezt a modern genetika már cáfolta?
V: A Biblia azt tanítja, hogy Isten képes csodákat tenni. Annak ellenére, hogy a ravasz Jákób azt hitte, ez természetes módon fog működni, Isten természetfeletti módon tette Jákóbot gazdaggá.
84. kérdés: Miért rögzíti a Biblia tudományosan lehetetlen eseményeket tényként? Például a teremtés történetét, Noé özönvizét, az égbolton lévő szilárd kupolát, a Földet alátámasztó alapot. Miért hozott létre az evangélikus egyház olyan „teremtés-tudományi” magyarázatokat, amelyek teljes képtelenségek? Miért nem állja ki a kritikus vizsgálatot a tudomány és a Biblia közötti ésszerűbb összeegyeztetések egyike sem?
V: Először ezt a kérdést visszadobom a muszlimoknak, majd választ adok mind a muszlimok, mind a keresztények számára. Ha Ön olyan muszlim, aki úgy véli, hogy Noé özönvize csak mítosz volt, akkor nyilvánosan el kell ismernie, hogy a Korán nem mindenben igaz; abban is vannak mítoszok. A Korán kifejezetten tanít Noé özönvizéről (nem csak Noéról) a 7:64; 10:71–73; 11:44; 19:58 (akiket Noé magával vitt); 21:76–77; 23:27; 26:105–120; 29:14 (950 év); 54:9–17
A Korán szerint a világot nyolc nap alatt teremtették (41:9-12. szúra). Hogyan válaszolna erre egy muszlim? A sorrend kérdését figyelmen kívül hagyva azt válaszolnák, hogy itt a „nap” egy hosszú időtartamot jelent. Nos, a Biblia (nem csak a keresztények) ugyanezt mondja. Nem minden keresztény hiszi feltétlenül, hogy a Föld csupán ezer éves lenne, különösen , mivel a Zsoltárok 90:4 és a 2. Péter 3:8 azt mutatja, hogy az Úr előtt ezer év olyan, mint egy nap vagy egy éjszakai őrszolgálat.
85. kérdés: Hogyan lehet igaz a Szentháromság tanítása? Bármely kísérlet, hogy értelmet találjunk benne, ellentmondásokhoz vezet. Ha olyan fontos, miért nem tanítja egyértelműen a Biblia? Miért ne juthatna arra a következtetésre egy objektív tanulmányozó, hogy ezt a tanítást az egyház alkotta meg, hogy a Krisztus természetével kapcsolatos bibliai ellentmondásokat rejtélyes fátyol mögé rejtsen?
V: A Szentháromság tanítása igaz, és nincs benne ellentmondás.
Isten mindenható, és semmi sem korlátozza abban, hogy két, három, négy vagy öt részből álljon. Nem illendő azt kérdezni, hogy Istennek milyennek kell lennie ahhoz, hogy megfeleljen a mi véleményünknek; inkább csak azt kérdezzük meg, hogy Isten hogyan nyilvánította ki magát.
Isten egy elválaszthatatlan Istenként kinyilatkoztatta magát, három különálló résszel. Ha valami olyan egyszerű, mint egy hegy, három csúcsot és egy alapot is tartalmazhat, hogyan feltételezhetjük, hogy a Mindenható Isten esetében lehetetlen a három részből való állás?
Lehet „többség” az Egy Istenben anélkül, hogy különálló istenek lennének. Még a Koránban is, amikor Allah szól, a „mi” (Nahnu) és az „én” szavakat használja.
A Szentháromságnak nincs tökéletes analógiája a földön, de ez nem is meglepő. Íme a Szentháromságra vonatkozó egyértelmű bibliai bizonyíték.
A Szentírásban háromság jelenik meg: Máté 28:19; 1 Péter 1:2; Efézus 2:18; Jelenések 4:8; 2 Korinthus 13:14; János 15:26.
Csak egy Isten van. Mózes 4:35–39; 6:4; Ézsaiás 43:10–2; 44:6,8; 45:5–6,14,21; 46:9; 1. Timóteus 1:17; 6:15–16.
Három különálló személy: Máté 3:16–17; Lukács 3:21–22; János 1:1; 6:38; 14:31; 15:26; 16:28; 17:5; Apostolok cselekedetei 5:31–32; Márk 10:38–40
Jézus Isten. János 1:3; Kolossé 1:16–17; Zsidók 1:6–9; János 9:38; 2 Korinthus 11:3; János 20:28–29; Jelenések 5:8–9; 22:20
A Szentlélek Isten. Róma 8:9-16; Lukács 1:35; 1 János 4:12-16; 1 Korinthus 3:16 és 1 Korinthus 6:19; ApCsel 5:4;
Természetükben, dicsőségükben és tiszteletükben egyenlőek. János 5:18; 5:23; Kolossé 2:9–10; (Ézsaiás 44:6; Jelenések 1:8, összehasonlítva a Jelenések 1:17–18-cal; 22:13)
Szerepükben és rangjukban különböznek egymástól. 1 Korinthus 11:3; 1 Korinthus 15:25-28; Máté 12:18; Efézus 1:3,17; János 1:33; 14:16,26,28; Róma 8:26-27.
Egyébként az, hogy Jézus a Szentháromság része, nem jelenti azt, hogy Jézus egyharmada lenne Istennek, éppúgy, ahogy egy asztal magassága sem az asztal egyharmada.
86. kérdés: Miért állítja az egyház, hogy Isten nem teremtette a gonoszt, amikor Ő maga azt állítja, hogy teremtette az Ézsaiás 45:7-ben, a Siralmak 3:38-ban és az Ámós 3:6-ban? (A modern fordításokban szereplő kifejezések ellenére ez ugyanaz a héber szó, amelyet számos más helyen is „gonosznak” fordítottak. De még a modern fordítások alapján is: hogyan magyarázhatja el a keresztény, hogy Isten magának tulajdonítja a „csapást” (NASB), a „jajt” (NRSV) vagy a „katasztrófát” (NIV)?
V: Először hadd fordítsam vissza a kérdést a muszlimok felé, majd adok egy olyan választ, amely kielégíti a muszlimokat, a keresztényeket és a zsidókat egyaránt. Miért engedné Allah, hogy a muszlimok „gonoszt” cselekedjenek a
Bukhari 3. kötet, 56. szám, 35. oldal; 4. kötet, 534. szám, 337. oldal; 6. kötet, 454., 456. szám, 426., 427–428. oldal. „Odafutottunk, hogy megöljük [a kígyót], de gyorsan elmenekült. A Próféta így szólt: »Elmenekült a gonoszságotok elől, és ti is elmenekültetek a gonoszsága elől.«” Ha Allah teremtett mindent, miért teremtette volna [állítólag] a gonosz szemet?
„A gonosz szem létezik.” Bukhari, 7. kötet, 636. szám, 427. oldal; 7. kötet, 827. szám, 538. oldal.
A válasz két részből áll:
a) A „gonosz” szónak – legyen az héber, arab vagy modern nyelvben – két jelentése van: erkölcsi gonoszság és fizikai csapás. A Biblia Istenje nem követ el erkölcsi gonoszságot, és Mohamed sem engedte, hogy a muszlimok azt tegyék, amit ő erkölcsi gonoszságnak tartott. Isten közvetlenül okozott „fizikai gonoszságot”, azaz csapást, a muszlimok pedig „fizikai gonoszságot” akartak okozni a kígyónak.
b) Az erkölcsi gonoszság analógiái az árnyék, a lyuk vagy más hiányosság. Ezeknek a dolgoknak nincs önálló létezésük, hanem parazita jellegű létezésük van. Az árnyéknak nincs sem súlya, sem anyaga, sem energiája, sem lelke, mégis létezik; a növények az árnyékban elpusztulnak. Isten teremtett mindent. Isten teremtette a fényt, de az árnyék parazita módon létezik ott, ahová a fény nem jut el. Isten csak a fényt teremtette, a sötétséget nem teremtette közvetlenül, de nincs más teremtő sem, aki a sötétséget teremtette volna. A sötétség a fényteremtés melléktermékeként jött létre ott, ahová a fény nem jut el. Isten mindent jónak teremtett; Ő nem a gonosz szerzője. De nem volt más teremtő sem, aki a gonoszt teremtette volna. Inkább a gonosz a jó teremtésének melléktermékeként jött létre ott, ahol a jót elzárták, eltorzították és elferdítették.
87. kérdés: Miért tartja az egyház az istentiszteletet vasárnap, amikor a hetedik napot örökre megállapították? A vasárnapi istentiszteletnek nincs bibliai alapja; ez [állítólag] a katolikus egyház hagyománya, amelyet a protestánsok is elfogadnak.
V: Van bibliai alátámasztás a napok szabadságára, a vasárnapi összejövetelek gyakorlatára és az első egyház példájára.
Bibliai alátámasztás:
A Zsidókhoz írt levél 4:11 arra utal, hogy ma más és jobb pihenésünk van. A hét minden napját Isten pihenésében való tartózkodásra kell szentelnünk.
A Kolossébeliekhez írt levél 2:16-ban Pál megdorgálja a kolossébelieket azért, mert továbbra is megtartják a szombatot. A Rómaiakhoz írt levél 14:5-ben elítélés nélkül beszél azokról a keresztényekről, akik minden napot egyformának tekintenek.
Az 1 Korinthus 16:2 szerint vasárnap gyűjtötték össze az adományokat.
Példák az apostolok követőiről
Justinus mártír Első védelme (kb. 138–165 között írta) 68. fejezet.
Barnabás levele (Kr. u. 100)
Ignác, János apostol tanítványa (Kr. u. 110–117)
Az Apostoli Alkotmányok (2. század)
Bardesanes (Kr. u. 180)
Tertullianus Apologeticus című műve (Kr. u. 200)
Alexandriai Péter
Hadd adjak azonban egy második, kiegészítő választ, amely az iszlámhoz kapcsolódik.
Miért rendelte el Mohamed, hogy a muszlimok pénteken imádkozzanak, és ne szombaton? Nem mondhatjuk, hogy Mohamed nem tudott erről, vagy hogy a szombatot a zsidók, és nem Isten vezette be, mert Mohamed kijelentette, hogy Allah a zsidóknak a szombatot, a keresztényeknek a vasárnapot, a muszlimoknak pedig a pénteket adta. Sunan Nasa’i 2. kötet, 1371. szám, 232. oldal. Ha meg tudod válaszolni, hogy a muszlimok hogyan állíthatják, hogy Istent imádják, miközben megszegik a szombat törvényét, akkor megértheted, hogy a keresztények hogyan állíthatják, hogy Istent imádják, hiszen a szombat törvényét hatályon kívül helyezték.